Az idő
Az idő nem vár senkire. Könyörtelenül halad tovább a maga útján, nem tekint hátrafelé, csak előre.
Az idő kincs, az idő pénz, bárhogy szokás illetni, de az biztos, hogy ebben a felgyorsult rohanó világban számos ember mit nem adna egy kis plusz időért. Köztük vagyok én is. A napi 24 óra kevés, és ebből ugye az alvás oltárán is áldozni kell.
Az idő kincs, az idő pénz, bárhogy szokás illetni, de az biztos, hogy ebben a felgyorsult rohanó világban számos ember mit nem adna egy kis plusz időért. Köztük vagyok én is. A napi 24 óra kevés, és ebből ugye az alvás oltárán is áldozni kell.
Hiszek magamban, mint ahogy eddig is tettem. Hiszek abban, hogy egy teljesebb és harmonikusabb életet lehet elérni megfelelő önismereti munkával. De nem mindenki kész erre, hogy velem együtt változzon, és ezt nekem el kell fogadnom. Kapom a tanításokat folyamatosan, és igyekszem elfogadni, hogy ez mind értem van. Nagyon jó érzés és egyben megnyugtató is!
Az elfogadás. Ez hatalmas feladat számomra, de úgy érzem egész ügyesen lavírozom és hamarosan már nem tudatosan kell vele foglalkoznom, hanem jön majd magától is.
Mit értek elfogadás alatt? Elsősorban azt, hogy minden úgy jó, ahogy van, éppen ahogy van. De senki ne értsen félre!! Ez nem a "lesz@rom a dolgokat nagyívben", és ahogy esik úgy puffan alapon élem a mindennapokat, sodródva. Nem! Erről szó sincs. Csak annyi, hogy meghagyom a szabadságot másoknak és magamnak is, hogy saját belátásom szerint döntsek, érezzek, gondoljak dolgokat. Na és ne ítélkezzek!! Ez még az elfogadásnál is nagyobb kihívás számomra. Mert rendben, hogy van véleményem, meglátásom bizonyos dolgokról, de attól mert valaki szerint a nap nem sárga, hanem kék, attól én még nem szeretném hülyének nézni. Mert bármi lehet a háttérben, amiről fogalmam sincs. Példának okáért színtévesztő. És akkor? Minek győzzem meg az ellenkezőjéről? Azzal valamit elérek?
Ja igen, "fenomenális" lesz, mert akkor már ketten fogjuk sárgának látni a napot. Nem leszek egyedül! Pont ez az, amire ki akartam lyukadni. Én már nem félek egyedül lenni a saját gondolataimmal, a saját véleményemmel, saját hiedelem rendszeremmel. Nagyon szívesen mesélek erről bárkinek, aki kíváncsi rá, vagy kérdezi, de csak azért, hogy úton-útfélen bizonygassam bárkinek: én milyen jól csinálom amit csinálok. Köszönöm :), de ezen már túlvagyok. Szabad vagyok! Bizonyára még akadhatnak láncaim, amik a nagy repülés alatt beakadhatnak imitt-amott. De úgy fogom fel, hogy a nagy repülés közben időnként érdemes megállni szusszanni egyet ;)
Mit értek elfogadás alatt? Elsősorban azt, hogy minden úgy jó, ahogy van, éppen ahogy van. De senki ne értsen félre!! Ez nem a "lesz@rom a dolgokat nagyívben", és ahogy esik úgy puffan alapon élem a mindennapokat, sodródva. Nem! Erről szó sincs. Csak annyi, hogy meghagyom a szabadságot másoknak és magamnak is, hogy saját belátásom szerint döntsek, érezzek, gondoljak dolgokat. Na és ne ítélkezzek!! Ez még az elfogadásnál is nagyobb kihívás számomra. Mert rendben, hogy van véleményem, meglátásom bizonyos dolgokról, de attól mert valaki szerint a nap nem sárga, hanem kék, attól én még nem szeretném hülyének nézni. Mert bármi lehet a háttérben, amiről fogalmam sincs. Példának okáért színtévesztő. És akkor? Minek győzzem meg az ellenkezőjéről? Azzal valamit elérek?
Ja igen, "fenomenális" lesz, mert akkor már ketten fogjuk sárgának látni a napot. Nem leszek egyedül! Pont ez az, amire ki akartam lyukadni. Én már nem félek egyedül lenni a saját gondolataimmal, a saját véleményemmel, saját hiedelem rendszeremmel. Nagyon szívesen mesélek erről bárkinek, aki kíváncsi rá, vagy kérdezi, de csak azért, hogy úton-útfélen bizonygassam bárkinek: én milyen jól csinálom amit csinálok. Köszönöm :), de ezen már túlvagyok. Szabad vagyok! Bizonyára még akadhatnak láncaim, amik a nagy repülés alatt beakadhatnak imitt-amott. De úgy fogom fel, hogy a nagy repülés közben időnként érdemes megállni szusszanni egyet ;)
 |
| Saját fotó |