Árnyékszemélyiség az asztrológiában

Carl Gustav Jung óta már hivatalosan is tudjuk, hogy személyiségünk rendelkezik egy úgynevezett árnyékszemélyiséggel is. Mindenkinek van. Az emberi élet természetes velejárója. Önmagunk azon része, amit nem fogadunk el, elutasítunk és ezáltal tudattalanunk sötét részébe száműzzük.

Amikor megszületünk, a tudatos és tudattalan nincs szétválva, egészek vagyunk. Mivel mindannyian egy szociális közegbe érkezünk, ezért folyamatosan megtanuljuk a környezetünkben élő emberektől azt, hogy mely dolgok elfogadhatóak, és melyek nem, és idővel ezt az értékrendszert a magunkévá tesszük. Ezért amit a körülöttünk élők elfogadhatatlannak, elítélendőnek tartottak, bizonyos viselkedésünkért akár még meg is büntettek, netán megalázottságot, kirekesztettséget éltünk át, azt mi is annak könyveljük el, és ezeket igyekszünk távol tartani magunktól.

Az "elfogadhatatlan" dolgok listája pedig igen nagy változatosságot mutat, amik lehetnek érzések, vágyak, gondolatok, tulajdonságok, személyiség vonások, viselkedés mintázatok, és akár testi jellemzők is. Gyerekként ez a "túlélésünk" záloga, ezért ezeket a lelki tartalmakat elzárásra ítéljük.

A harag, a szégyen, a bűntudat, az irigység, a rombolásvágy, a gyűlölet és a különféle félelmek..., mind olyan energiatöltéssel rendelkeznek, melyekben hatalmas erő rejlik. Ahogy abban is, hogy ezeket erővel elnyomjuk. A rendszer pedig kiegyenlítésre fog törekedni. 

Kérdezzünk meg bárkit, hogy meséljen egy kicsit arról, hogy melyik személyiségtípus taszítja, irritálja leginkább és akkor tiszta képet fogunk kapni az illető tudattalan személyiségéről. Ugyanis az árnyék hatásait mindig másokon keresztül érzékeljük. A tudatos ego számára az árnyékszemélyiség tényleg teljesen tudattalan, a környezet viszont ettől függetlenül nagyon is jól látja. Sőt, minél inkább el van nyomva, annál inkább.

Árnyékunk kivetítése nagyon gyakori jelenség, és alig akad olyan ember, aki ne áldozna ennek az oltárán. Ha ugyanis egyénileg jobban tudatában volnánk saját árnyékunknak, akkor elképzelhető lenne, hogy nem zajlanának olyan kollektív folyamatok, melynek során a csoport kivetíti saját csoportárnyékát. Ilyen a faji, a vallási, vagy ideológiai megkülönböztetés és mindenfajta tömeges bűnbakkeresés. 

Már az óvodában, iskolában megfigyelhető ez a jelenség, ahogy valaki magára ölti a csoport árnyékát, és egy közös célponttá válik. Szoktuk is mondani, hogy a gyerekek mennyire kegyetlenek tudnak lenni egymással. A digitális világ korában pedig azonnal, instant tudja kitermelni a sorozatos bántalmazókat, melyben óriási hullámokkal csapnak le az elfojtott tartalmak. Ha zöld a hajad ezért, ha kék akkor azért...az árnyék utat fog találni, hogy megnyilvánuljon. 

Az önismeret nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy felismerjük saját sötét oldalunkat, mert enélkül mások elfogadása és ismerete sem lehetséges. A szülőként pedig felelősségünk, hogy milyen generációt nevelünk. Nekünk már van választási lehetőségünk másként, és kicsit könnyebben csinálni, mint elődeinknek volt.

Az árnyék is egy archetípus, abban a formájában, hogy benne él az emberiség közös tapasztalatában. Ősminta. Mesék, bölcsességek és műalkotások alkotóeleme, mely a hőst ösztönözve fejlődésre bírja. Ezért azt lehet mondani, hogy az árnyék önmagában véve nem "gonosz", csak megvan a maga funkciója. 

Az árnyékot nem lehet megszüntetni, hogy majd a tudatos viselkedésünket "jobbá" tesszük, mert ha nem integráljuk ezen részeinket, akkor a személyiség ki fog alakítani egy alszemélyiséget.

Ezért minél inkább kiegyensúlyozottabb valaki az önkifejezesésében, és megenged magának némi elítélendő, "selejtes" működést, annál inkább összhangban lesz vele az árnyéka is. Viszont valaki minél merevebb,  szeplőtlen és hibátlannak próbál mutatkozni, az árnyéka is annál inkább destruktívabb lesz. 

Nagyon jól megfigyelhető ez a működés akkor is, amikor valaki másokról beszél a jelenlétükön kívül, ahogy magát próbálja egy olyan pozícióba kalibrálni, ahol ő szent, és sérthetetlen.

Érdemes azon elgondolkoznunk, hogy minél jobban gyűlölök, megbélyegzek egy tulajdonságot, az elutasítás energiájával egyenlő energiával vonzom magamhoz. A külvilágban aztán kivetíthetem másokra és felmagasztalhatom magamat, hogy ez belőlem hiányzik. Holott nem! Ez az árnyékszemélyiségem része lett. Például: én nem lopok. Mások lopnak. Mindig választani kell, de nem megtagadni, hisz az is bennem van. Azaz, nem lopok, de lophatnék. Tudom, hogy lophatnék, de nem teszem meg. 

Amikor az asztrológia a személy árnyékszemélyiségét vizsgálja, figyelembe veszi a deszcendenst, a 7. házat, a 8. házat (egyéni árnyék), a 12. házat (kollektív árnyék), a Szaturnuszt és a Plútót is. Most én csak a Szaturnusszal foglalkozom érintőlegesen eme írásomban.

Asztrológiai értelemben az árnyékunkat az "idő ura", a "nagy tanító" a Szaturnusz is szimbolizálja. Amelyik életterületen áll, és amelyik ház ura, azokon keresztül fog számunkra tanításokat hozni, és itt tudjuk leginkább tetten érni a saját működésünk sötét oldalát. Azt továbbra is kiemelten hangsúlyoznám, hogy önmagában értelmezni egyetlen bolygót is a többitől függetlenítve felesleges, mert az egész születési képletünk viszonylatában kapunk egy teljes és egész képet. A gyors receptek, és megoldókulcsok itt nem működnek, ez is egyfajta iránymutatás, az árnyékmunka sokkal több ennél.

Hogyan is értsük meg a Szaturnusz szimbolikáját az árnyék vonatkozásában? Szaturnusz a karma ura is, azaz az ok és okozat, mint tett és következmény analógiája. A tett következménye lehet jó, vagy rossz. A kérdés az, hogy mi a jó és mi a rossz? Ezen két minőség bennünk él egyszerre. Minél inkább közelebb mész a fényhez, annál kisebb lesz az árnyékod, ahogy távolodsz a fénytől, az árnyék egyre nagyobb. Ha egyre tudatosabbá válsz az árnyék működéseidre, annál nagyobb lesz az összhang és a teljesség benned. Például Lucifer nevének jelentése: fényhozó. A Szaturnuszi tanítás azt jelenti, hogy a külvilágból megkapod azokat a "pofonokat", amelyek abban segítenek, hogy visszaemeld azokat a tudattartalmakat, amelyeket száműztél magadtól az árnyékba. 

"A Szaturnusz, mint asztrológiai szimbólum, egyszerre a legnagyobb ellenségünk és legmegbízhatóbb segítőnk. Fájdalmon és frusztráción keresztül arra tanít, hogy az árnyék csak azért ellenséges, mert mi magunk azzá tesszük." Liz Greene

Szeretettel,
Magdi

Felhasznált irodalom: Liz Greene - Kapcsolódás
(Kép forrása - Pinterest)