Megengedés

Jean-Louis Corby francia szobrászművész szürreális szobrokat készít az emberi testről. A szavak nélküli világot hozza számunkra kézzelfogható közelségbe.

Nézd ezt a szobrot, valahogy mi emberek is így vagyunk képesek a berögzült hitrendszereinkkel egy életen át lépkedni, amik a testünkben, zsigeri szinten épülnek be. Mivel alapvetően túlélésre vagyunk programozva, az egész fizikai rendszerünk ennek kiegyensúlyozására fog törekedni, és az már lényegtelen számára, hogy milyen áron. Az ár pedig lelkünk szabadsága, belső ragyogásunk és az életerőnk gyengülése lesz, mert addig, amíg az a számtalan lekötött érzelmi energia nem tud áthaladni rajtunk, és ellenállunk az élet nagyságának, addig cipelni fogjuk azt is, ami nem a miénk. A választás pedig a mi kezünkben van.

És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Akkor mit kell tennem? Logikus, nem? Tedd le! Engedd el! Hangoztatja sok tanítás is, és már az elengedések elengedésének bűntudatába vagyunk belebetegedve, és teljesen rácsavarodva az elme szintjén is, hogy akkor mégis miért nem megy? Nem akarom eléggé? Biztos nem jól csinálom, mert neki meg megy. Nekem miért nem? Már megint ugyanaz a nóta. Visszaestem, nem haladok elég gyorsan. Még ezt is ki kell oldani, még azt is meg kell javítani, óh az a részem nem tetszik, mert kocka alakú és én háromszöget szeretnék. Sebaj, majd a lelki plasztika átszabja és Dr. Elme segít benne.

Nézd meg újra a szobrot. Ha leteszed, elengeded, átfaragod, akkor mi marad? Biztos ez az út? Hogy is tudnád letenni, elengedni, hisz a részeddé vált és ezzel nincs baj! Mert veled sincs baj! Egykoron ez a működésed volt a túlélésed záloga. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a kulcs egy olyan transzformációs folyamatban rejlik, amikor is nem elengedésről beszélünk konkrétan, hanem engedésről, tapasztalásról és felfedezésről. Ekkor meg tud történni az a fajta átminősülés, amikor már nem csak akkor szereted önmagad, ha "jól" mennek a dolgaid, hanem be tudod fogadni az élet teljességét akkor is, amikor nem éppen toppos formádat hozod, vagy nehéz érzéseket élsz át. Szorongás, félelem, pánik, bizonytalanság, tehetetlenség...mind-mind érzelmi energiák, amiknek megvan a létjogosultságuk és funkciójuk.

Mi a szomorúság, amikor nem nevezzük szomorúságnak? Mi a félelem, a félelem szót megelőzően? Mi történik akkor, ha mély kapcsolatba lépünk ezekkel az életenergiákkal úgy, hogy nem ruházzuk fel őket történetekkel? 

"Heaven is this moment. Hell is the burning desire for this moment to be different. It's that simple. - A menyország ez a pillanat. A pokol az égető vágy, hogy ez a pillanat más legyen. Ez ennyire egyszerű."
(Jeff Foster)

Szeretettel,

Magdi

(Kép forrása - Pinterest)