Felébredés

Már a fogantatásunk pillanatától kezdődően Édesanyánk hasában számtalan benyomás, érzet és inger ér bennünket, ami elraktározódik a zsigereinkben. Az embergyermek életképtelen lenne születése után az elsődleges gondozói nélkül, és mivel 2-2,5 éves koráig éntudata sincs, teljesen összemossa magát a környezetével. Minden gondolat, érzés, érzet formálja, aminek nincs is tudatában. Sajátos hiedelemrendszere épül fel, ami biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi a világát, ezáltal egyedi kis univerzuma születik. Úgy hiszi, az ő világa megegyezik a másik ember világával, holott, ez csak egy hiedelem, egy illuzórikus kép, hisz hogyan is lehetne két egyforma?

Sok felnőtt ember éli le úgy az életét, hogy ebbe a létállapotba ragad bele, amiről fogalma sincs, és olyan gyermeki elvárásokat támaszt embertársai és a környezete felé, ami irreális. Jellemző a "csak az én igazam az igaz" hozzáállás, és gyakorlatilag képtelen arra, hogy a sajátjától eltérő "igazságokat" is meghalljon.

A verbális és nonverbális információk egy olyan szubjektív szűrőn keresztül érkeznek hozzá, ami teljesen ösztönös és automatikus. Meg sem tudja kérdőjelezi ezen információk hitelességét és létjogosultságát.

Akkor kérdem én? Hogy akarunk bármilyen változást a világban, ha egyénileg nem kezdünk ráébredni önmagunkra? A működéseinkre, a berögzüléseinkre, a hiányainkra, a vágyainkra, a bűntudat ördögi körébe ragadt ősrégi mintázatainkra.

Sok spirituális tan beszél a felébredésről, a megvilágosodásról. Számtalan ködös, és túlmagyarázott eszme kering erről, elfedve a valódi eszenciát, a "hétköznapiságot". Gyakran egyfajta kompenzációs felsőbbrendűségi pozícióba kalibrálva ezt az egészet, azaz, ha te már felébredtél, megvilágosodtál: különb vagy másoktól. Ez abszolút paradoxon, hisz már eleve különbözőek vagyunk, ettől szép az élet. Miért lenne ez kiváltság? Az tény, vannak akik a "felébredés" folyamatában előrébb járnak, és utat tudnak mutatni embertársaiknak, de ha az ego nincs összhangban a többi belső működéssel, akkor újra félremegy az egész folyamat. Az "Én" megint felülkalibrálja magát a többinél. Hatalom és kontroll, egyenlő biztonság. Egyszerű alapképlet. Az emberi létünk elsődleges szükséglete: biztonságban lenni! Csak nem mindegy, hogy egy elme alkotta valóság látszat biztonsága ez, vagy egy mélyről, belülről jövő stabil és megtartó biztonság, ami már felnőtt, érett működést igényel.

Úgy gondolom, hogy az igazi felébredési, "ráébredési" folyamat ott kezdődik, amikor fokozatosan elkezdjük levenni azokat a bizonyos maszkokat, amiket életünk folyamán magunkra kellett vennünk, hogy túléljünk. Ekkor olyan perspektívák nyílhatnak meg előttünk, amikről még elképzelésünk se volt. Elkezdjük tapasztalni a valódiságot és az élőséget, amitől egykoron eltávolodtunk. Felismerjük, hogy végig minden ott volt körülöttünk, csak magunktól, önmagunktól kerültünk távol. A tudatosodás fénye bevilágítja az árnyékban tartott részeinket, így lesz a megvilágosodás kacifántos misztikumából egy értő és igazán tapasztalható, örökké változó élet.

Szeretettel,
Magdi

Kép: saját kollázs