Nap a Szűzben

Augusztus 23-án a Nap a tüzes Oroszlán jegyéből átlép az aratás Istennőjének birodalmába, a Szűz jegyébe. Hamarosan kezdőik az iskola, a perzselő nyári napok és a nyaralások is véget érnek, a figyelmünk pedig a következő időszakban főleg a napi rutinokat és a rendszeresség kialakítását fogja megcélozni.

A kis változások gyakran a legnagyobb áttörésekhez vezethetnek az idő múlásával. A szokásaink, a "rituáléink" fontosak, és a Szűz hava emlékeztetni fog bennünket arra, hogy a hétköznapokban varázslat rejlik. Arra hív, hogy álljunk az Élet szolgálatába, és különféle leckéket nyújt a látókörünk kiszélesítéséhez.

Ha a nyár a lazulásról, a kötetlen szórakozásról, és a pihenésről szólt, akkor most a szervezett tevékenységek, a munka, az egészségmegőrzés és az összpontosításé lesz a főszerep. Ideje van újra strukturálni a mindennapjainkat, a szokásainkat felülvizsgálni, rendet tenni kint és bent. A Szűz időszaka az a pillanat, amikor learatjuk az elvégzett munka eredményét, felismerjük, mi hasznos és mi nem, elválasztjuk a búzát a pelyvától, és felkészülünk az előttünk álló hónapokra. Kezdődhet a betakarítás?

Mi az amit már nem akarok tovább vinni?

Mi az a szokás, ami már nem támogat a fejlődésemben, és ideje lenne elhagyni?

Milyen új szokásaim lehetnek, amik az egészségem hasznára válhatnak?

Mi az a rendszer, vagy rutin amit ha kialakítok magamnak a segítőm lehet?

Hol nincs rend az életemben? Mi kell ahhoz, hogy "rendben" érezzem magam?

Érdemes szemügyre venni azt is, hogy mennyi mindenünk van, ami most jelenleg is rendben van. Erőt tud adni. Erőforrásokból pedig véleményem szerint, soha nem elég!

Viszont a Szűz energia hátulütője a túlzott tökéletességre való hajlam. Hogy mindent perfektcionista módon akar csinálni, ami ettől egy kicsit is eltér, az már nem elég jó, nem megfelelő, ezért feszültséget és szorongást generál. A Szűz ura a Merkúr révén, a gondolkodás nagyon beszűkülté válhat, merevvé. Megnőhet a kritikára való hajlam, a semmi nem jó amit mások, vagy én csinálok. Szétboncol, szételemez, túlgondol. Ezért is fontos a racionalitás talaján maradni, és ebben tudnak segíteni a megfelelően kialakított napi rutinjaink, hogy legyenek keretek, amik megtartanak. 

A bizonytalanság olyan válságérzésekkel jár, amelyek arra kényszerítenek bennünket, hogy figyelmünket befelé irányítsuk, és önelemzést végezzünk. Tudatosulhat bennünk, hogy mennyire fontos a folyamatos önfejlesztés, a tudatos kapcsolat kialakítása a fizikai testünkkel és az egészségünkkel, és tudatosíthatjuk, mit kell napi szinten tennünk egészségünk, jólétünk és működőképességünk megőrzése érdekében. Valahol itt kezdődik az igazi öngondoskodás.

Azzal sem árt számolni, hogy a gyorsan változó világunkban a rendszerek folytonos újragondolást igényelhetnek. Ennek a változékony föld jegyű energiának a lényege, hogy a begyűjtött információk után meg tudd találni az egyensúlyt a hétköznapokban. A részletek megismerése a felfedezés örömével párosulhat, így motivációt nyújthat a későbbiekben, ha netán újra kell valamit gondolni/tervezni.

A Szűz energiája megajándékozhat bennünket azzal a szándékkal és inspirációval, hogy tisztaságot és fókuszt vigyünk az életünkbe. A Szűz rendszerben lát, és azonnal észreveszi az oda nem illő dolgokat. Kapcsolódik a szolgálathoz, és az Élet eszközévé válásának folyamatához. Sok a félreértelmezés ezzel kapcsolatban, mert úgy hiszik, hogy önfeláldozó módon mártírként kell tündökölni a segítés oltárán. Mások szolgálata nem igényel önfeladást, mert ez az energia azon alapszik, hogy képes különbséget tenni, hogy mikor kell segíteni, és mikor nem. Vagy talán ebben az esetben a Szűz éles látása csődöt mondana?

A Szűz arra ösztönöz, hogy hallgass a testedre, és mindenekelőtt maradj hű önmagadhoz és valódi természetedhez. Mint a Zen tanítása alapján, akkor eszel, amikor éhes vagy, és akkor alszol, amikor fáradt vagy. Valójában a test és az elme egyensúlyának megtalálásáról van szó, és ez az egyensúly folyamatosan változik. Bármilyen elégedetlenség érzése arra utal, hogy kibillentél a valódi természeteddel való összhangból. Ez az elégedetlenség érzés arra ösztönözhet, hogy szolgálatként keress valamilyen megoldást a körülmények javítására önmagadnak, másoknak és az Élet egészének.

Végére pedig egy kis személyes történet.

Augusztus 20. Délutáni órák itthon, amikor a figyelmem fennakad egy furcsa, a kerti locsoló hangjára emlékeztető zúgáson és gyorsan konstatálom, hogy odakint pedig esik az eső, miért is locsolna most bárki is a szomszédok közül. Hamar kiderül, hogy a furcsa zaj a vízóra aknából jön. A bejövő víz szabadon zúdul órák óta és szinte csordultig tele az akna vízzel. Szétment egy vezeték. Főcsap elzár. Szerelő másnap reggel várható, így a házban nem lesz víz addig.

Kérdések érkeznek felém: Anya, hogy fogunk most kezet mosni, hogy fogunk fürdeni, vagy csak a wc-t lehúzni? A válaszok a gyakorlatban valósultak meg, de hamar látható és érezhető volt, hogy mennyire is hozzá vagyunk szokva ehhez a "természetes luxushoz".  A lányaim és én is tanítást kaptunk arról, hogy ez a hétköznapi "csoda" mennyire is feledésbe tud merülni, amikor csak karnyújtásnyira van. Szerencsénkre a tisztított víz tartálya elegendő vizet adott a kézmosásra, a többi egyéb dologra ott volt egy kis maradék fürdővíz (mert véletlen, nem véletlen, délutáni fürdőzésre vágyott a kisebbik lányom).

Számomra ez időutazás volt, mert gyerekként a Mamánál vidéken a házban bizony nem volt vezetékes víz. Kint az udvaron a kerti csap hideg vízzel, artézi kút az utca végén, és az esővíz felfogására használt pléh medence. Ami sokszor nagyon jó szolgálatot tett nyaranta az esti fürdéshez, hajmosáshoz, hogy a tűző napon állt. Amikor hazajöttünk a nyaralásból Pestre, a panelba, akkor is csodaként értékeltem a csapból folyó meleg vizet. Pont úgy, ahogy ma reggel is tettem, amikor a szerelő elment.

Szeretettel,

Magdi

Kép saját kollázs