Az elfogyó Hold a Mérlegben

Hamarosan egy teliholdas holdfogyatkozásunk lesz március 25-én a Mérleg jegyében. A teliholdak már alapjáraton is hordoznak egy "speciális" energetikát, de amikor ez még egy kis holdfogyatkozással is fűszereződik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindannyiunk számára érezhető lesz, vagy már az is. A régiek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a fogyatkozásoknak, legyen szó a Napról, vagy a Holdról.

De a mostani Chrion, Merkúr és felszálló holdcsomó együttállás a Kosban se gyaloggalopp, plusz a Vénusz Szaturnusz találkozó a Halakban sem ígér könnyed lépteket... Mintha a szomorúság és a bánat a bőrünk alá kúszna, és lehet szavaink sincsenek hozzá, csak az érzés és az érzetek, hogy valami "fáj", de valahol mégis emlékeztetnek valamire. Valamire, amikor, valahol és valamiért lemondtunk önmagunkról. És igen, tény, ezek akkor a túlélésünk zálogai voltak és könnyen lehet, hogy a tudattalanodban ez még mindig élet-halál kérdése. De ne felejtsd el, felnőttként már lehetőséged van másként csinálni!

A holdfogyatkozások nagyon erőteljes teliholdak, melyek akkor jönnek létre, amikor a Nap és a Hold szemben áll egymással, miközben a holdcsomópontok közelében vannak. A teliholdakhoz hasonlóan segíthetnek napvilágra hozni valamit, ami korábban nem volt tudatos, vagy nem láttál rá tisztán. Ez pedig lássuk be, elsőre nem mindig kellemes. Mivel a Hold a leszálló holdcsomóval fog együttállni telihold idején, így rátapinthat olyan elakadásainkra, ami a múltunkkal, a kötődéseinkkel és a rögzült viselkedés módjainkkal kapcsolatos. Azt is mondhatnám, hogy ez egy egyfajta vedlési folyamat, amiben kollektívan már benne vagyunk egy ideje.

Ha a Kos az Én, akkor a Mérleg a Másik. Ez a partnerség, az együttműködés és a másik nézőpontjának a jegye. A Mérleg energiája intuitív alkalmazkodással harmonizálja a környezetét és mindig tökéletesen tudatában van annak, hogy a többieknek mire is van szükségük, hogy a béke, a harmónia fennmaradjon. Azt gondolom ideje feltárni azt, hogy hol és hogyan veszítjük el önmagunkat egy kapcsolódáson belül? Hol és hogyan adjuk fel a vágyainkat azért, hogy a másik jól legyen? Miközben mindenféle racionális útvesztőbe kerülve szanaszét magyarázzuk az érzéseinket, hogy mégis miért mondunk le magunkról?

Most leválhat minden olyan máz, amit "rákentünk" a másikra, ahol megidealizáltuk a másikat, ahol tudattalanul elvártuk milyen is legyen, miközben ezekről talán ő nem is tudott, és mi sem. Ez most egy olyan időszak, ahol lehetőségünk van végre a másikat olyannak látni, amilyen valójában ő, és nem annak, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen. Vizsgázódnak a kapcsolódásaink, ahol kiderül, mire is "szerződtünk" és van-e folyatás? Van-e létjogosultsága az illúziókon túl is?

Ahogy nő az önismeretünk úgy alakul át a világ is körülöttünk. Nem ismételhetjük tovább a múltat, el kell engednünk a régi módszereket, és ahhoz, hogy elengedjük őket, időt kell szánnunk arra, hogy meggyászoljuk annak elvesztését, ami volt, vagy ami lehetett volna, vagy ami többé nem lehet.

"Hogy az önbizalomnak és a jó kapcsolatnak mi köze egymáshoz? Hát ez: ha jól érzem magam a bőrömben, és rendelkezem önbizalommal, akkor felnőtt emberként élek, és ezáltal felnőtt emberként fogadom el a másikat. Tisztában vagyok a saját hiányosságaimmal, és tudom, hogy közülük min tudok változtatni és hogyan tudok változtatni. A másiktól sem várom el a lehetetlent: nem tartom őt szentnek, nem tartom istennek, hanem embernek tartom, akinek szintén megvannak a maga hiányosságai. Embernek, akivel kölcsönösen és tudatosan építjük a kapcsolatot."

- Csernus Imre -

Szeretettel,

Magdi

Kép: saját kollázs