A saját út

Fiatal felnőttként, mikor megkérdezték tőlem, hogy van-e valami, amit megbántam és most esetleg másként tennék, mi lenne az? Akkor hosszasan soroltam és a lista csak nőtt, egyre csak nőtt. Annyira belevesztem ebbe a panasz mocsárba, hogy alig tudtam belőle kimászni.

Szerencsére már egy jó ideje az ehhez hasonló kérdésekre csak azt tudom mondani, hogy amit teszek azt nem bánom, még akkor se, ha "hibázom". De a kihagyott lehetőségeket, a meg nem élt pillanatokat, az el és ki nem mondott szavakat, amikor figyelmen kívül hagyom a szívem-lelkem hívását, azokat igen. Azokat nagyon! Valahogy ezeket sokkal több időbe telik "megbocsátani-elengedni", amikor magamról mondok le valami olyan tudatos, vagy tudattalan elvárás oltárán áldozva, amit lehet nem csak én építettem fel. Mert lehet, hogy akik előttem jártak, ők is ezen az oltáron áldoztak, és még ki tudja hányan.

De ennek is helye van, hiszen ezek a tapasztalások újra és újra visszavezetnek önmagamhoz.

Évekig visszatérő álmom volt, hogy hosszú sorokban állok és várakozok. Mögöttem és előttem is sokan állnak - nem, nem a vásárlási élményeim manifesztálódtak itt ;) -, a végét nem látom, de ami felé tartok, azt igen. Az érzés, ami ilyenkor rendszeresen erőt vett rajtam, nagyon erős volt. Egy olyan erős késztetés, hogy én ezt már másként akarom, még nem tudom, hogy hogyan, de már nem így, és még mindig jobb innen kiállni, mint itt várakozni. A sok fásult és beletörődött arc rettentően frusztrált, felbosszantott. Mintha valahogy a dühöm helyettük és értük is szólt volna. Rendre kiálltam a sorból és előre mentem, vagy más bejáratot kerestem oda, ahová tartottam. Hiába mentem mással, általában egyedül maradtam a szándékommal, mert a másik maradni akart. A sorban. Sőt, még kényelmetlenül is érintette, hogy én menni akarok és menni fogok. Így egyedül indultam el megoldásokat keresni.

Érdekes, hogy a visszatérő álmaim idején, nem gondoltam volna, hogy egyszer valamikor a családállítás megoldásorientált formájával, vagy születési képletekkel fogok tudni segíteni az embereknek meg/rátalálni a saját útjukra.

A kisebbik lányom azt mondta a korábbi autóm rendszámára, hogy "Anya nézd már, ez olyan, mint te. Lázadó. REB-ellis".  A véletlenek összjátéka, de a mostani rendszámom SOK lett :).  Alias KOS, ahogy a kis betűszakértőm megállapította. A Kos energiája, ahogy a Mars is, kiemelt helyen található a radixomban. Sőt, nem meglepő, de az Uránusz is. Eddig csak ösztönösen fértem hozzájuk, de most már tudom is, hogy mire valók.

Az egyik kliensem mondta legutóbb: "ez annyira hihetetlen, hogy ez mind benne van abban a kis körben, ami engem jelképez. Te pedig nem is találkoztál még velem eddig és elmondtál nagyjából mindent, ami engem jellemez. Mi lehet még benne?". Na, ezt térképezzük fel együtt egy konzultáció kapcsán, amikor magadhoz vezetlek.

Nem szoktam kiemelni kisebb fényszögeket, de most van egy Mars szextil Plútó fényszögünk is odafent, ami óriási energiát, akaraterőt és bátorságot adhat bármihez. Intenzív lendülettel és elszántsággal gazdagíthat. Használd ki!

Szeretettel,

Magdi

Kép: saját illusztráció (2015)