Merkúr az Oroszlánban
Amikor a Merkúr ebben a jegyben tranzitál, akkor a gondolkodásunk és a kommunikációnk magabiztosabbá és erőteljesebbé válhat, ezáltal sokkal kifejezőbbek, teátrálisabbak, meggyőzőbbek lehetünk. Határozottabbak abban, hogy kinyilvánítsuk mi az amit akarunk, és mi az, amit nem.
Most nem a csendé lesz a főszerep. Főként akkor, ha azt érzékeljük, hogy valaki a határainkat, vagy az elveink védőburkait feszegeti. Hitelesség és önazonosság. Nyíltság és egyenesség. Ezek a minőségek védjegyei lehetnek ennek az időszaknak, ha bátran merjük vállalni magunkat.
Hallatni akarjuk a hangunkat és a véleményünket. A látásmódunk én-központúvá válhat, aminek pozitív és negatív aspektusát is megélhetjük. Az is könnyen megeshet, hogy most végre képesek leszünk olyan döntéseket meghozni, amikre korábban nem volt kapacitásunk.
Az Oroszlán Merkúr nagyon kreatív, fontos számára az önkifejezés, ezért a szerepjátékok és a színjátszás területén otthonosan mozog. De nem árt figyelni arra, hogy itt a Merkúr nagyon érzékeny a kritikával szemben, miközben szomjazza a dicséretet, ezáltal a figyelmet. Legyen ez bármilyen is.
Az Oroszlán uralkodóbolygója a Nap. Ragyogni akar, meg akarja mutatni magát, le akar nyűgözni. De lássuk be, van-e fenségesebben ragyogóbb a Napnál? Jó esetben ez mind éltető és életet támogató hő. Viszont ellenkező esetben égetni fog, és felforrósít maga körül mindent. Az élet színpadán van is bőven lehetőség indulatból színre lépni, és úgy kommunikálni, hogy a szavak akár súlyos károkat okozzanak.
Itt ejtenék pár szót egy fontos témáról, ami nem csak az Oroszlán Merkúrt érinti, hiszen minden jegyenergia bennünk van, mindenkinél egyedi arányokkal. Ezáltal nem lehet csak az Oroszlán Merkúrra fogni az alábbi sorokat.
A szóbeli bántalmazás a szemnek láthatatlan, de ennek érzelmi lenyomata beég az idegrendszerbe és ezáltal a testbe is. Ez is egy generációkon átívelő működés, amely a hatalom illúziójával kecsegtet, amiben soha nem születhet megoldás ezen a szinten.
A szóbeli bántalmazás a szemnek láthatatlan, de ennek érzelmi lenyomata beég az idegrendszerbe és ezáltal a testbe is. Ez is egy generációkon átívelő működés, amely a hatalom illúziójával kecsegtet, amiben soha nem születhet megoldás ezen a szinten.
Nagyon kevesen ismerik fel a szóbeli bántalmazást, mert ahogy az áldozat egy kölcsönösségen alapuló kapcsolat hiányát nélkülöző környezetben nő fel, addig a bántalmazó egy uralkodóelvűben. Így ezáltal a minta nagyon mélyen hat. Gyakran találkoznak ők egy párkapcsolati felállásban, vagy főnők-alkalmazott, esetleg tanár-diák viszonylatban ...stb, ahol sokáig könnyen "elnézendő" ez a működés.
Ne felejtsd el! Egy szóbeli bántalmazó mindig a másik énképét igyekszik aláásni, és legtöbbször azt igyekszik elkerülni, hogy felelősséget kelljen vállalnia a szavaiért. Nincs értelme megtéríteni, vagy kimenteni/felmenteni a viselkedése alól, vagy megérteni mit-miért tesz (pl. azért, mert neki is nehéz gyermekkora volt..stb.).
A lelki, érzelmi érésünk folyamán nem csak a többi ember nézeteinek és álláspontjának a tiszteletben tartását tanuljuk meg, hanem azt is, hogy hogyan fejezzük ki dühünket mások számára elfogadható formában. A bántalmazó azonban mind gyerekként, mind felnőttként ezt a létfontosságú folyamatot elmulasztotta. A megfelelően kimutatott düh nem bántó és destruktív, nem hibáztat és vádaskodik.
De az egyik legfontosabb momentum az, hogy a változáshoz a másik is kell. Hiába minden szépen megfogalmazott én-üzenet: pl. "úgy látom, most dühös lettél, de ettől függetlenül szeretném, ha tisztelettel beszélnél velem!", ha ez állandóan süket fülekre talál, akkor a legcélszerűbb kilépni a helyzetből.
Sokan azt tanultuk és tapasztaltuk, hogy a mások feletti hatalom működteti az egész világot és mivel ez mindig is így volt ezentúl is csak így lehet. Ezt olyan sokan elhittük évezredeken keresztül, hogy jelenleg ez a fajta hatalom már tarthatatlanná vált. A káoszból idővel új rend születhet, melynek alapja az egyének tudatosságából virágozhat ki. De előtte még van egy kis dolgunk ;)
"Az önismerettel kapcsolatban sajnos még mindig nagyon sok téves elképzelés él a fejekben. Egyesek azt mondják: ugyan már, én jól ismerem magam! Nekem már ne mondjon senki semmit, hiszen pontosan tudom, milyen vagyok, hogyan viselkedem, nem érhet önmagammal kapcsolatban meglepetés! Ez azonban óriási tévedés, mert mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor döbbenten észleljük, hogy egészen másként viselkedünk, mint ahogy szoktunk vagy szerettünk volna. Mi a csuda történhetett...? Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a lelki életnek olyan fondorlatai, olyan különleges összefüggései, törvényszerűségei vannak, amelyeket ha nem ismerünk, akkor saját magunk által is megtéveszthetőek vagyunk." - Bagdy Emőke -
Szeretettel,
Magdi
Kép: saját kollázs