Vízöntő telihold és sok minden más

Napok óta készülök írni, de valahogy nem jönnek úgy a szavak, ahogy szeretném. Ez egyébként gyakran megesik velem retrográd Merkúr idején, ráadásul az idei a Szűz-Oroszlán házakon vonul át, ahol nekem is személyes érdekeltségeim vannak, többek között egy Szűz Merkúrral. A figyelmem sokkal inkább befelé húzódott és húzódik... és még nincs vége. Holnap este augusztus 19-én egy Vízöntő teliholdunk lesz, ami ezt az energetikailag mozgalmas hetet megkoronázza.

Már többször tettem róla említést, hogy nekem az álmaim nagy tanítóim, ez most se volt másként ezen a héten. Erőteljes szimbólumokkal tarkított volt szinte mind, kivétel nélkül. Ezekből emelnék ki néhányat a teljesség igénye nélkül, mert kapcsolódnak az aktuális égi állásokhoz. Hisz tudjuk: ami fent, az lent.

Egy olyan helyre megyek, ami fontos számomra, de a kapu előtt megtorpanok, hisz az ismert kerítés helyett, amerre csak a szemem ellát rácsok vannak. Mint egy börtön rácsai. Jobbra és balra, fel egészen az égig. Hiába szólok azoknak, akik bent vannak, hogy nyissák ki, nem hallják a hangom. Valahogy nekem kell ezt megoldanom, hogy bejussak, vagy vegyem esetleg figyelmeztetésnek, hogy ez a hatalmas "akadály" arra szolgál, hogy engem kívül tartson, vagy azt aki a rács másik felén van?

Az elválasztottság és a rács mérhetetlen mérete a tehetetlenség érzetét kelti bennem. De elgondolkoztat, mit is akarok én igazán? Bejutni, vagy kívül maradni?

Az elménk, a régi belénk programozott hiedelmekből olyan mentális cellát képes felhúzni körénk, amit csak akkor vagyunk képesek észrevenni, amikor már nagyon nincs más választásunk és muszáj új utakat keresni a problémáink megoldására. Ráadásul nehezen engedjük el azt is, amiben igaz, hogy több a nehéz, mint az öröm, de legalább, ha rövid időre is, megkapjuk azt a bizonyos vágyott kielégülést (legyen szó bármilyen szükségletünkről). Holott ha ezt a kicsi jót elengednénk, ha (el)hinnénk abban, hogy nem csak egy falatnyi boldogság jár, akkor talán lehetőség nyílna valami újnak, valami másnak, valami többnek is a megvalósítására.

Hisz hogy is szól a régi mondás: aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Azt gondolom ezt a "csodálatos" hitmondatot ideje lenne parkoló pályára tenni már. Miért érnénk be kevesebbel? Miért ne vágyhatnánk többre? Ha nem elégszünk meg a kicsivel, akkor nem jár több? Nem érdemeljük? Ki mondta azt, hogyha többre vágyunk, akkor a kicsit nem tudjuk értékelni?

Gondolkozz el azon, hogy az életed mely területén éred be kevesebbel? Vagy esetleg hol esel valami túlzó, korlátozó elvek/vágyak hálójába, ami szinte fogva tart? Lehet valami irreális ideát/illúziót kergetsz netán?

A másik álmomban egy fekete ruhát és fátylat viselő nagyon idős nő jelent meg. A távolban, a semmi közepén állt. Figyelt engem, majd lassan, de elindult felém. Ijesztő volt számomra, nem akartam, hogy közelebb jöjjön. Félelem uralkodott el rajtam, menekülni akartam. Ahogy egyet lépett felém én úgy léptem szinkronban egyet hátra. Ekkor vettem észre, hogy egy hatalmas fekete kereszt húzódik végig a földön a kettőnk közötti térben. Itt ébredtem fel. Majd egy nappal később az álom folytatódott ott, ahol korábban abbamaradt.

Az öregasszony ismét eljött. A köztünk lévő távolság egyre csak csökkent, mert már nem léptem hátra. Amikor közelebb érve megláttam a szemeit, nagyon megrémültem. Olyan volt, mintha szurokkal lett volna kiöntve és ő továbbra is felém tartott. Végül megállt előttem és valahonnan egy hang azt mondta: Annadora. Akkor már tudtam, hogy ez a neve és valamiért megnyugodtam. Ébredés után sokáig visszhangzott bennem ez a név, ezért megkerestem mi lehet a jelentése.

Anna = kegyelem, Dora = ajándék, azaz a kegyelem ajándéka. Hogy is lehet egy ilyen rémisztő és már-már visszataszító jelenségnek ilyen neve?

Sokan szeretnék a fájó, nehéz, zavaró, nyomasztó, nem kívánatos érzéseket megszűntetni, tudomást se venni róluk...nehogy már át kelljen érezni! Csak a pozitív, csak a fény, csak az emelkedettség az ami jó, ami elfogadott, minden ami a sötétben, ami a mélyben van az káros, az ártó. Tény, amikor a saját árnyékunkkal kerülünk szemtől szembe-szembe az közel sem egy romantikus lányregény oldalait imitálja. De ha nem lenne szomorúság, akkor nem lenne öröm. Ha nem lenne félelem, akkor nem lenne bátorság. Nincs egyik a másik nélkül, mert nem is tudnánk értelmezni önmagában. De mit is jelent a kegyelem mindenféle vallási hovatartozástól függetlenül? Neked mit jelent?

Számomra a kegyelem egy olyan lét és tudatállapot, amikor teljes mértékben jelenlévőnek, élőnek érzem magam. Amikor a napfény megcsillanása egy esőcseppen is a teljesség érzetével tölt el. Nekem ez a kegyelem ajándéka. Az élet ajándéka.

Egy telihold mindig a holdciklus csúcspontját jelenti, amikor a Holdat a Nap fénye világítja meg. Ekkor ragyogóan ragyog az éjszakai égbolton és jó esetben gyönyörködhetünk is benne. Ilyenkor az érzelmek felfokozódnak, és a felszínre törhet mindaz, amit érezni, látni és megoldani érdemes. Telihold idején nagyobb tisztánlátás áll a rendelkezésünkre, ami segíthet a tudatosságunk egy újabb szintjéhez hozzáférni. A holnap esti Vízöntő teliholdja arra invitál minket, hogy egy kicsit távolabbról, vagy netán madártávlatból ha kell, egy objektívebb nézőpontból tekintsünk rá az életünkre. Itt nyílik az a perspektíva, ahol felismerhetjük, ha esetleg túlságosan énközpontúak voltunk valahol, vagy túlságosan a szubjektív tapasztalatainkra koncentráltunk és figyelmen kívül hagytunk fontos információkat, vagy részleteket a körülöttünk zajló eseményekkel kapcsolatban.

Nyitottságra, rugalmasságra és az életbe vetett bizalomra van szükség ez idő tájt, mivel terveink drasztikusan és váratlanul megváltozhatnak, majd ismét megváltozhatnak, mivel a Merkúr retrográd táncot jár. Kulcsfontosságú lesz, hogy megerősítsük a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság elfogadásának képességét.

Annak ellenére, hogy átmenet idején, vagy amikor a változást inkább erőltetjük, mint választjuk, sokan közülünk képesek lesznek a szabadság, az önuralom és a cselekvőképesség új érzéséhez kapcsolódni.

Szeretettel,
Magdi

Kép: saját kollázs