Álmomban egy völgybe ívelő, keskeny és kacskaringós autópályán vezetek, ahol előttem és utánam is végtelen sorokban araszolnak az autók. Nincs szembejövő sáv, se leágazó, csak előre, egy irányba lehet haladni. Ahogy nézem a számtalan pirosan fel-felvillanó féklámpát, elönt egy intenzív érzés, hogy nekem muszáj más úton tovább mennem, holott azt se tudom merre az a "más". Elfordítom a kormányt jobbra, hiába tudom, hogy ott a vizesárok vár rám, az út is nedves a korábbi esőtől és szorosan jönnek mögöttem is. Nincs más választás. Érzem, ahogy az autóm kerekei szép lassan csúsznak a vizes füvön az árok felé tartva. Lesz ami lesz. Egy pillanatra elengedem az irányítást - várva a karosszéria tompa puffanását - és ekkor meglátok egy aszfaltos utat előttem, de nem látom merre vezet. Sűrű, fehér ködbe vész és a nap sugarai is csak gyengéden szivárognak át rajta. Hol volt ez eddig? Miért nem vettem észre korábban? De ahogy megcsillan a fény a sötét és vizes aszfalton, már semmi kétségem afelől, hogy erre kell tovább mennem.
Ma este, január 19-én a Nap elhagyta a struktúrakedvelő Bakot és belépett az innovatív Vízöntő jegyébe, ahol rögtön a Plútó karjaiban találta magát.
Hogy miért is írtam le fentebb a ma reggeli álmom? Mert számomra ez az álom szorosan kapcsolódik a Vízöntő energiájához is.
A Vízöntő az újító, és amikor a Nap ebben a jegyben jár, arra ösztönöz bennünket, hogy megkérdőjelezzük a status quo-t. Ez az idő az elavult rendszerek megkérdőjelezésének, az új lehetőségek elképzelésének és a haladásért való kiállásnak az ideje. Ez az energia lázadó lehet, különösen, ha merev hagyományokkal, vagy elnyomó struktúrákkal találja szembe magát. A Nap, itt azt a küzdelmet jelképezi, amikor valaki a saját útját követi, miközben a változással szemben ellenálló világ feszültségei között navigál.
Az, hogy a Vízöntő "szezon" a Plútóval való találkozással indul, megvilágítja ennek a jegynek az árnyékos oldalát is, amelyek között megtalálható a digitális függőség, a disszociáció (amikor folyton kilépünk az itt és mostból, nem vagyunk jelen a testünkben, amikor nem érezzük át az érzéseinket), a kapcsolatteremtés nehézsége, elszigeteltség érzése, elidegenedés..stb., csak hogy egy párat említsek ezek közül.
A Vízöntő energiája arra ösztönöz bennünket, hogy felvállaljuk furcsaságainkat és különcségeinket, erényévé téve azt, ami megkülönböztet bennünket másoktól. Ez azonban néha elszigetelődésnek tűnhet, különösen akkor, ha a társadalmi nyomás kényszeríti a konformitást. A Nap, amely az ego és az identitás jelképe, destabilizáltnak érezheti magát egy olyan jelben, amely a kollektivizmusra összpontosít. Ennek eredményeként ez magában foglalja azt a paradoxont, hogy meg kell tanulnunk egyensúlyba hozni az egyéni önkifejezést a csoportdinamikával.
Most az egyéniségünk ereje a találékonyságunkon keresztül nyilvánulhat meg. A perspektívánk humanitáriusabbá, közösségközpontúvá válhat, és talán kissé fromabontóvá. A baráti kapcsolatok, közösségek építése előtérbe helyeződhet, hogy a "falkánkhoz" tartozókkal töltsük az időnket.
Ennek a tranzitnak a kollektív leckéje a saját és mások egyediségének tisztelete, az egyéni különbségek elfogadása, valamint a közösség, a kapcsolat és az együttműködés erejének ünneplése.
Magdi
Kép: saját kollázs
