Retrográd Vénusz a Halakban
Ezért ez nem egy szokványos Vénusz-Neptunusz együttállás, hanem egyfajta búcsúpillanat is, ami egy mélyebb lezárásról, elengedésről és egy hosszú ciklus végéről szól. Górcső alá kerülhet mindaz, amit a kapcsolódásokról, a szerelemről, az elfogadásról és az együttérzésről eddig hittünk. Tisztába kerülhetünk azzal is, hogy mely vágyaink, álmaink voltak valósak és melyek épültek csupán illúzióra. De nem utolsó sorban a Vénusz (ön)értékekhez/anyagiakhoz kapcsolódó aspektusa is szerepet kap.
Az érzéseid most különösen fontos iránytűk lehetnek, mert ez a találkozás egy utolsó üzenetet hoz abból az érzelmi világból, amit a Neptunusz a Halakban 2012 óta számunkra képviselt. Ami most szertefoszlik, feloldódik talán már nem szolgálja azt, akivé válni készülsz.
Ez egy érzékeny és finom beavatás egy új korszak hajnalán, mielőtt sokminden megváltozna.
A retrográd Vénusz idején az energia befelé irányul, arra ösztönözve minket, hogy felfedezzük önmagunk olyan rétegeit, amelyeket gyakran tudattalanul is elkerülünk a kényelmetlenség, a bűntudat és netán a szégyen érzetei miatt. A Neptunusz ezen a folyamaton még tovább segít, feloldva azokat a határokat, amelyek elzárnának minket ezek elől. A szembesülés elkerülhetetlen, mivel a mélyben elfojtott, elfelejtett, vagy megtagadott részeinkkel találkozhatunk.
Lehet, hogy elkezdesz, vagy már elkezdtél észrevenni olyan dolgokat, amiket nem szeretsz másokban, a környezetedben, vagy akár a saját érzelmi működéseidben. Régi, kontraproduktív szokások kúszhatnak vissza, mint például az, hogy túl nagy áldozatokat hozol a szerelem/szeretet „kiérdemléséért”. Mindezek nem bűntető jelleggel érkeznek (hogy újra egy áldozati működésbe kerülj), hanem csak arra felé terelnek, hogy képessé válj egészségesebb kapcsolati döntéseket hozni.
A Vénusz a Halakban jól érzi magát. Még retrográd állapotában is empátiát, együttérzést válthat ki mind önmagunkkal, mind másokkal szemben. Amikor másokhoz kapcsolódunk, elkerülhetetlenül felszínre kerülhetnek bennünk azok a részeink, amelyek még mindig gondozásra szorulnak. Ez egy teljesen természetes folyamat, és nem ellenünk létezik.