✨ Április 13. - Mérleg Telihold és a Vénusz direktbe fordulása a Halakban ✨

(telihold: 02:22, Vénusz fordulása: 03:02)

Április 13-án különleges égi állás bontakozik ki: a telihold a Mérleg jegyében teljesedik ki, miközben a Vénusz is befejezi retrográd mozgását a Halak jegyében.
A telihold mindig a világosság, a tisztánlátás és a kinyilatkoztatás ideje, ilyenkor a Nap és a Hold pontosan szemben állnak egymással. Ez az oppozíció a tudatosság kulcspillanatait hozhatja el, lehetőséget adva arra, hogy jobban lássuk azt, ami a felszín alatt zajlik.

Ez most azért is hangsúlyos, hiszen a telihold a Mérleg jegyében, a „mi” minőségében történik, szemben a Kos Nappal, az „én” archetípusával. (Ráadásul a Mérleg jegy ura a Vénusz). A Mérleg harmóniát, egyensúlyt, kapcsolódást keres, míg a Kos a függetlenségért, önérvényesítésért küzd. Ez a telihold az „én” és a „te” közti táncra vet fényt: hogyan vagyunk jelen a kapcsolatainkban? Merünk-e kapcsolódni úgy, hogy nem veszítjük el önmagunkat? És tudjuk-e vállalni önmagunkat úgy, hogy közben nem vágjuk el a kapcsolat fonalát?

A kapcsolati tengely aktiválódik: felszínre kerülhetnek régi sebek, fájó emlékek, feszültségek és belátások, felismerések születhetnek. A telihold szembenállást képez a Kosban haladó Chironnal is, és ez érzékenyen érintheti azokat a bensővé tett történeteinket, ahol valaha el kellett nyomnunk magunkat egy kapcsolatban, vagy épp túlságosan önérvényesítővé váltunk és figyelmen kívül hagytuk a másikat.

A Vénusz mozgásának irányváltása és a retrográd utáni árnyék fázisának kezdete arra hív minket, hogy változtatásokat eszközöljünk külső valóságunkban, amelyek tiszteletben tartják azt a belső átalakulást, amely ezen időszak alatt zajlott bennünk. A Halak Vénusz együttáll a Merkúrral és a Szaturnusszal, amely által mély érzelmi megértések, kapcsolataink valóságának belátása, a szavak súlya és tartalma kerülhet fókuszba. Ez nem a könnyed flört ideje, hanem a belső vállalásé: Mihez vagyok most hű? Milyen kapcsolati minőséget szeretnék élni a továbbiakban, nem fejben, hanem testben, szívben, jelenlétben?

Bár nem napfogyatkozásról van most szó, ez a telihold mégis erőteljes jelentéssel bír. Technikai értelemben még mindig a fogyatkozási időszakban vagyunk, hiszen a jelenlegi holdciklus egy Kos újholdas napfogyatkozással indult március 29-én. Ugyanakkor ez a telihold egy hosszabb ívet is zár: 2024. október 2-án kezdődött egy másik Mérleg újholdas napfogyatkozással, amelynek tanulságai most teljesedhetnek ki. Talán most vesszük észre, mivé érett bennünk az, amit akkoriban indítottunk el. És  talán felismerjük azokat a mintákat is, amelyek még mindig visszahúznának minket ugyanabba a történetbe.

A Mérleg az a jegy, amelyben először találkozunk a „mi” élményével - az első, ahol az „én” mellett megjelenik a másik. Ez a jegy nem embert, vagy állatot szimbolizál, hanem egy tárgyat: a mérleget. A kapcsolat tere, a viszony, a forma. Viszont, ha csak a forma marad, tartalom nélkül, az egyensúly is kiüresedik. Mert egy kapcsolat akkor él, ha benne élünk, jelen vagyunk, és nem csak működtetjük.

A telihold megvilágítja az én-te tengely sebeit. A Kos Chiron arra emlékeztet: kapcsolataink gyökerénél mindig ott van az önmagunkhoz való viszonyunk. A létezéshez való jogunk. Az, ahogyan bánunk a haraggal, az akarattal, a vággyal. A fejlődés útja most a belső férfi, az önérvényesítő énünk "egyensúlyba hozása", hogy ne elnyomjuk, vagy robbantsuk, hanem vállalni tudjuk magunkat tisztán és őszintén.

Gyakran előfordul, hogy nem a jelenből kapcsolódunk. Mintha leszakadt, elhagyott részeinket keresnénk a másikban, azt a valakit, aki majd „befejez”, „megment”, „összerak” minket. Ilyenkor nem őt látjuk, hanem egy lehetőséget. Egy ígéretet. De ezek a tükröződések - ha nyitottak vagyunk - valódi integrációt is hozhatnak. A másik által a múlt elfojtott árnyai és vágyai újra felszínre kerülhetnek, és elindulhat bennünk valami: egy belső, mély transzformáció.

De mi történik ezután? Amikor ezek a részek a helyére kerülnek? Amikor már nem valaki helyett, nem valakin keresztül, hanem a saját középpontunkból vagyunk jelen? Tudunk-e akkor is kapcsolódni, nem hiányból, hanem választásból?

Ez az a pont, ahol a szerelem - vagy bármilyen mély kapcsolat - már nem hiányt próbál betölteni, hanem két egész ember kreatív találkozásává válik. Itt kezdődik a valódi társ-lét. Az együtt-teremtés, amely már nem a múlt sebeire, hanem a jövő lehetőségeire épül.

Ez azonban nem magától történik. Ez a minőség már egy másik tudatállapotból születik, ehhez bátorság, öntudat és belső érés szükséges. És szinte mindig megelőzi egy belső "meghalás" és "újjászületés" folyamata. És megesik időnként az is, amikor fájdalmas felismerés születik, amikor rájövünk, hogy a kapcsolódásunkban "csak" (ami nem lekicsinylő!, mert fontos szerepet játszott) ennyi volt a dolgunk egymással. De ha mindkét fél képes átlépni ezen az érési küszöbön, akkor új szintre léphet a kapcsolat. És már nem a szükség tere lesz, hanem a szabadságé.

És talán ez a kérdés válik most igazán aktuálissá:

Tudunk-e úgy kapcsolódni, hogy közben szabadok maradunk, és mégis együtt vagyunk?

Ebben a teliholdban ott a lehetőség, hogy egy régi ciklus véget érjen, és valami új, tisztább, szabadabb minőségnek adjunk teret.

Magdi

Kép: saját kollázs