Retrográd Plútó a Vízöntőben

Vasárnap délután, május 4-én a Vízöntőben járó Plútó megkezdte retrográd mozgását.

Úgy tartják, hogy a Plútó a lélek evolúciós ereje, ennek okán az elkövetkezendő 5 hónapban arra invitál minket, hogy a látszólagos biztonságot nyújtó ragaszkodások helyett a változást válasszuk, és gondolkodjunk el azon, hogy mennyi minden alakult át bennünk azóta, hogy 2024. novemberében belépett a Vízöntőbe.

Talán már máshogy reagálunk bizonyos helyzetekben, mint korábban. Vannak dolgok, amelyek fontosabbá váltak, mások pedig veszítettek a jelentőségükből. Meglehet, olyan nézőpontokat is elengedtünk, amelyeket korábban biztosnak hittünk.

De a Plútó most újra rákérdez: Ki vagy most? Vagy még mindig ragaszkodsz ahhoz, amit valaha hittél magadról?

Amikor egy bolygó hátrál, arra ösztönöz bennünket, hogy gyakrabban fordítsuk a figyelmünket befelé, és új nézőpontokat fedezzünk fel. Arra hív, hogy egy új perspektívából tekintsünk rá visszatérő helyzeteinkre, viselkedésmintáinkra, működésmódjainkra. Segíthet tudatossá tenni korábbi „szenvedésköreinket”, és támogat abban, hogy végre leszálljunk ezekről a körhintákról.

A Plútó fordulásának hetében néha küzdelmekkel, kihívásokkal, szembesülésekkel és a legmélyebb szorongásainkkal, fájdalmas emlékeinkkel, érzéseinkkel találkozhatunk. A Plútó energiája szorosan kapcsolódik a halál és az újjászületés folyamataihoz és az árnyékban tartott részeinkhez, így a rejtett adottságainkhoz és erőforrásainkhoz is.

A Vízöntőben induló retrográd mozgás új energiákat mozgósíthat, hiszen a zodiákus leginnovatívabb jegyéről beszélünk, aki tele van ötletekkel. Ezért meghozhatja azt a rég várt elszántságot, lendületet és erőt is, ami a változtatáshoz szükségeltetik. A motivációt, ami ahhoz kell, hogy bátran beleállj abba, amibe eddig nem mertél, vagy nem tudtál, esetleg nem voltál kész rá.

A Plútó levetkőzteti a lényegtelent, szembesítve minket lelkünk vágyainak nyers igazságaival és visszafordíthatatlan változásokat katalizál. Ott hat, ahol valami túl sokáig volt elfojtva, mereven fenntartva, vagy tabuk halmaza alá eltemetve.

Most a zodiákus tizenegyedik házában munkálkodik, így a Vízöntő archetípusa kerül górcső alá. A Vízöntő a jövő szimbóluma. A technológia, a hálózatok, a társadalmi haladás és a „máshogy is lehet” eszméjének hordozója. De ő az is, aki túl korán lát, túl gyorsan halad és gyakran túl messze kerül a szívétől.

A Vízöntő jegyéhez tartozik a technológia robbanásszerű fejlődése is, és valóban, történelmi időket élünk. A mesterséges intelligencia térhódítása, digitális, emberi munkát végző robotok, virtuális valóságok, önvezető autók, 3D-nyomtatással készült szervek, okosotthonok, bionikus végtagok, agy-gép interfészek, kriptovaluták és a metaverzum mind olyan vívmányok, amelyeket néhány éve még csak a sci-fi filmekben láthattunk. A lehetőségek pedig szinte határtalanok.

A gépek gyorsulnak, mi meg sietünk utánuk. Az algoritmusok pontosan tudják, mire vágyunk, de mi egyre kevésbé. Tudunk válaszolni három másodperc alatt egy üzenetre, de egyre nehezebb öt percig nézni valaki szemébe. Tudunk videóhívást indítani a világ másik felére, de alig tudunk jelen lenni ott, ahol tényleg vagyunk.

A Plútó most nem a technológiát akarja elvenni tőlünk. Hanem arra kérdez rá: meg tudod őrizni benne az emberséged? Azt, ami egyedivé, élővé, érzővé tesz? Amit semmilyen algoritmus nem tud helyetted megélni. Sem létrehozni úgy, ahogyan te képes vagy rá.

Ez a tranzit segíthet abban, hogy objektívebben lássuk azt, amit észlelünk. Felszínre hozhat rejtett csoportdinamikákat, elavult hitrendszereket, vagy olyan ideológiákat, amelyek ideje lejárt.

Rámutathat arra is, hogyan működünk egyénenként a közösségeinkben. Hogyan mutatjuk meg magunkat a hozzánk közel állóknak? És milyen a kapcsolatunk önmagunkkal, amikor éppen senki sem néz.

Lehet el kell engedned egy olyan ideát, egy elvet, amit eddig gondoltál, elhittél magadról, vagy másokról. Eddig lehet azt hitted, hogy egy bizonyos működésed a személyiséged része, alapköve. Most meg kiderülhet, hogy valami egészen más volt a funkciója, más okból létezett. A személyiséged radikális átalakuláson mehet át, ami akár intenzív félelemmel is járhat.

✨ Vannak pillanatok, amikor az ember nem tudja pontosan megfogalmazni, mi változott meg benne. Csak annyit érez, hogy valami, amit korábban természetesnek hitt - egy szokás, egy vélemény, egy reflexből jövő reakció - már idegennek hat, idegenként szól a saját szájából. Mintha valaki másé lenne. Ez a belülről elavulttá váló minták porladásának hangja. Azé az identitásé, amit talán sosem választottunk tudatosan, csak egyszerűen belénk simult. Családi tekintetekből, iskolai elvárásokból, a „hogyan kell élni” csontkemény mintázataiból. Most ezek repedeznek meg folyamatosan. Mondhatni egy vedlési folyamat ez.

De a régi bőr nem hullik le fájdalom nélkül. A fejben élés kényelmes, kiszámítható, logikus menedéket ígér. Csakhogy egy ponton összezavarodik minden, ha eddig a gondolatainkkal azonosítottuk a valódi érzéseinket. Ha azt hittük, az „értem” egyenlő azzal, hogy „érzem”. Pedig a kettő között hatalmas különbség van.

A Plútó retrográd tranzitja egy lassú, mélyre hívó visszanézés, ahol megvizsgálhatjuk: amit eddig hittem, az tényleg az enyém? A szabadságvágyam valódi, vagy csak menekülés az intimitás elől? A közösségeim élő kapcsolódások, vagy szerepeken és elvárásokon alapuló buborékok?

A Plútó most ezekbe a feszültségekbe világít bele. Abba a pillanatba, amikor már nem lehet tovább ugyanúgy, mint eddig. Viszont nem kell rögtön mindent újratervezned, de érdemes lehet észrevenned, mihez ragaszkodsz csak megszokásból, és mi az, ami valóban éltet?

A retrográd Plútó nem sietteti a folyamatokat. De nem is hagyja, hogy elbújj előlük.

Ez most egy olyan időszak, amikor lassan kinövöd a régi önmagad. Nem azért, mert kell. Nem azért mert valaki ezt mondja. Hanem azért, mert már érezheted, hogy a régi identitásod annyira szorít, hogy már nem tudsz benne szabadon lélegezni és valóban megélni magad úgy, ahogy vagy.

Magdi

Kép: saját kollázs