Nap az Oroszlánban ☀️🦁
Július 22-én, 15:29-kor a Nap hazatért saját otthonába, a tüzes Oroszlán jegyébe.
Amikor a Nap elfoglalja trónját, és teljes méltóságában ragyog, olyan időszak veszi kezdetét, amely nemcsak emlékeztet, hanem lángra is lobbanthatja azt belső tüzet, amitől igazán élőnek érezzük magunkat.
Arra hív, hogy kifejezzük valódi lényegünket - azt, amitől egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Hogy újra kapcsolatba kerüljünk a puszta létezés örömével. Azzal az örömmel, amely nem mások jóváhagyásából születik, hanem belülről fakad. Abból, ami szívünk templomában lakozik és képes arra, hogy másokban is szikrát gyújtson.
Mitől érzem magam élőnek?
Mely pillanatokban lobban bennem szenvedély és öröm?
Mit akarok megmutatni magamból a világnak - még ha ez eleinte félelmetes is?
Mit akarok létrehozni - nem az elismerésért, nem a hatásért, hanem mert így vagyok egész?
És miközben ebben a szívközpontú jelenlétben mozdulunk, a Nap útját kísérő égi történetek tovább színezik az előttünk álló napokat. Ezek az asztrológiai „díszletek” nem parancsokat adnak, hanem hangulatokat rajzolnak körénk. Feszültségek és lehetőségek váltják egymást, mint egy nyári zápor, vagy akár egy hűsítő fuvallat a forró napokon. És ha figyelünk, régóta várt belső válaszokat hívhatnak elő.
✨ Július 23-án a Nap és az Uránusz között létrejövő kapcsolat olyan váratlan felismeréseket hozhat, amelyek - mint a villámok az éjszakai égbolton - teljesen más megvilágításba helyezhetik bizonyos nézőpontjainkat. Talán egy mondat, egy találkozás, vagy egy ötlet - amikor a legkevésbé számítasz rá - lehetőséget nyújthat arra, hogy megtörd a sablonokat, megszakítsd a mintázatokat. És ne feledd, a változásnak nem kell drámainak lennie ahhoz, hogy radikális legyen.
🔥 Ugyanezen a napon az Ikrek Vénusz kihívást jelentő kapcsolatba kerül a Szűzben járó Marssal - itt már lehetnek perzselő szikrák is. A vágyak és a tettek feszülnek egymásnak. Na és a kommunikáció ura sem unatkozik, hiszen az Oroszlán jegyében tolat. Yess! De ennek a feszültségnek sem kell feltétlenül, hogy probléma legyen. Miért ne lehetne akár kezdet is? Valami őszintébb, valami igazabb kezdete.
🌠Július 24-én a Nap a Kos jegyében hátráló Szaturnusszal és Neptunusszal is kapcsolódik. Ezek az aspektusok támogatják, hogy az álmaid formát kapjanak. Hogy ne csak elképzelések maradjanak, hanem tudatos lépésekben is testet öltsenek. A fantázia most nem menekülés, hanem iránytűként szolgálhat, ha hajlandó vagy tenni is érte.
🌑 Ráadásul egy Oroszlán újholdunk is lesz 24-én. De erről majd külön bejegyzésben írok.
🌕 Július 25-én a Nap szembenállásba kerül a Vízöntő Plútóval. A fény találkozik az árnyékkal. Előkerülhetnek rejtett, eltemetett érzések, hatalmi dinamikák, a kontroll és az elismerés iránti vágy egység csomagjai. Lehet, hogy megkérdezed magadtól: mely részeimet rejtem még mindig el? Milyen helyzetekben nem merem megmutatni magam? Mitől félek valójában? Ez a szembesülés nem azért jön, hogy elbizonytalanítson, hanem hogy mélyebben kapcsolódhass önmagadhoz.
Mert a valódiság mindig erősebb és hitelesebb, mint a tökéletesség.
Emlékszem, 2018 év elején úgy döntöttem, hogy nem várok tovább másokra, és elkezdek salsa órákra járni. Mindig is imádtam táncolni, de korábban valahogy csak akkor engedtem meg magamnak, ha volt aki elkísér - mintha másokon keresztül kaptam volna engedélyt arra, hogy kövessem azt, amit igazán szeretek. A tanárom biztatott, hogy menjek salsa bulikba, hisz ott lehet a legtöbbet tanulni és fejlődni. Négy hónappal később végül vettem egy nagy levegőt, és egyedül indultam el egy ilyen estére. Azért picit reménykedtem, hátha lesznek ott néhányan a csoporttársaim közül, de szinte senkit sem ismertem - a tanáromon kívül, vagy ha volt is ott 1-1 ember, akit már látásból ismertem, továbbra is egyedül üldögéltem a partvonalon, az enyhén giccses, karibi életérzést hivatott installációk árnyékában. Az első 15 percben rettenetesen feszengtem, már-már azon gondolkodtam, hogy hazamegyek. Aztán valaki felkért. Akkor még jobban izgultam, hisz még nagyon kevés lépést tudtam és azt se tökéletesen. De ez ott senkit nem érdekelt. És nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy ott voltam. Magamért. Azzal a szívből jövő vágyból, hogy táncolni és gyakorolni akarok. És ez minden feszengésnél, csetlésnél-botlásnál felszabadítóbb volt.
Vannak pillanatok, amikor nem kell többé várni. Nem kell, hogy valaki engedélyt adjon, vagy biztosítson róla, hogy jó, amit érzel. Csak lépni kell. Akkor is, ha remeg a térded, vagy épp a szíved dobog erősebben. Mert a legnagyobb ajándék az, amikor megengedjük magunknak, hogy élni kezdjünk - úgy, ahogy csak mi tudunk.
Magdi
Kép: saját kollázs