Retrográd Neptunusz a Halakban - az utolsó kör 🔙🌊♓️
Október 22-én, nem sokkal dél előtt a Kos jegyében hátráló Neptunusz visszalépett a Halak határtalan vizes birodalmába, ami azért is jelentős, hiszen ez a mi életünkben utoljára történik meg, hogy a Neptunusz még egy rövid időre visszaül a saját trónjára.
A retrográd időszak december 10-ig tart, és a Kosba való végleges átlépésére 2026. január 26-án kerül sor. Ezt követően a Neptunusz nagyjából másfél évszázadig nem tér vissza ide.
Ahogy égi misztikusunk fokozatosan felerősíti ennek az átmenetnek az introspektív, álomszerű energiáját, egyre jobban azt érezhetjük, hogy valami lezárul, valami véget ér, valami feloldódik - amit lehet szavakkal egyenlőre még nem tudunk igazán megragadni.
A Neptunusz a mélyebb Énedet, természeted legbelsőbb lényegét szolgálja, amely intuitív módon „tudja”, mi az, ami megszületni hivatott.
Amióta a Neptunusz idén március 30-án először belépett a Kosba, talán lehet úgy érzed, mintha újra kellene definiálnod önmagad. Annyi minden történt, annyi minden zajlott kint és bent egyaránt, amik formáltak, hatással voltak rád, hogy felteszed magadnak a kérdést: "ha nem az eddig megszokott szerepeimen, működéseimen keresztül tekintek magamra, akkor ki vagyok most valójában?"
A felismerés, hogy az „eddig ismert én” nem teljesen az, akivel eddig azonosultunk, egyszerre lehet zavarba ejtő és felszabadító is. De ez nem egyik pillanatról a másikra való történés, hanem egy hosszú és lassú folyamat eredménye, ami most kezd igazán szembetűnővé és érezhetővé válni.
Ugyanis az utolsó búcsú pillanatáig nem csak az elmúlt hónapok tapasztalatainak tanulságait integráljuk, hanem azokat is, amik 2011. áprilisától a Neptunusz Halakba lépésével kezdődtek. Könnyen megeshet, hogy az elmúlt 14 év nosztalgikus emlékvillanásokban, szentimentális merengésekben is visszaköszön.
A következő három hónap pedig lehetőséget kínál arra, hogy tisztábban lássuk azokat a helyzeteket és a benne elfoglalt szerepünket, amelyeket eddig talán idealizáltunk, "romantizáltunk", vagy netán félreértelmeztünk - különösen a szerelem, a spiritualitás és az identitás témáit illetően.
És amikor a rózsaszín szemüveg a porba hull, először talán furcsának érződik minden. Olyan ez, mint amikor egy forró fürdő után a tükröt még pára fedi. Lehet, hogy ösztönösen nyúlnánk a törlőkendőért - hogy végre tisztán lássunk -, de néha elég csak kinyitni az ablakot, és hagyni, hogy a gőz magától feloszoljon. Így szép lassan feltárul előttünk, mi az, ami igaz, és mi az, ami csupán a vágyaink tükörképe volt.
Lehet, hogy most jössz rá, hogy nem a másik ember változott meg, hanem te kezdtél el másként működni. Lehet, ami korábban inspirált, most átalakul, vagy erejét veszti. Vagy felismered, hogy egy cél, amit évekig hajtottál, valójában nem a szívedből, hanem csak megfelelésből született.
Lehet, hogy fáradtnak, belassultnak, vagy furcsa módon érzékenynek érzed magad. Ez nem visszaesés. Az idegrendszerünk emlékszik a lágyságra, a puhaságra, arra az egységre, amelyet az anyaméhben tapasztalunk. De szerencsére a retrográd energia hozadéka az újrahangolás, a befelé figyelés és az elmélkedés ajándéka. Ezáltal jobban rá tudunk hangolódni arra, hogy mikor van itt ideje a megnyílásnak és mikor van szükség a határaink megerősítésére.
A Neptunuszt gyakran nevezik a feltétlen szeretet bolygójának is, és az egyik legnagyobb árnyéka az áldozatiság. Mert amikor túl mélyre merülünk az együttérzésben, könnyen elmosódhat a határ az én és te között. Holott az igazi empátiának van formája. Amihez határokra van szüksége. A határok pedig azok a csónakok, amelyek megakadályozzák, hogy az együttérzés függőségbe torkolljon. Ellenkező esetben csendben megfulladunk, miközben irgalmat gyakorlunk. És nem lehet mindenkit megmenteni. Még Noé is csak egy bárkát épített, nem óceánjárót. Az empátia nem önfeláldozást jelent - azt jelenti, hogy emlékezünk a saját emberségünkre is. Ahol tudjuk, hogy hol végződünk mi és hol kezdődnek mások, és képesek vagyunk mélyen szeretni anélkül is, hogy teljesen feloldódnánk.
Ez az időszak arra hív, hogy ne menekülj el a felszínre bukkanó érzések elől. És lehet, hogy most kevesebbet értesz mindenből, de mélyebben érzed. Lehet, hogy nem látsz még tisztán, de már sejted az irányt. És ez elég. Mert ez az időszak arról a bizalomról szól, amit abba fektetsz, hogy amikor majd eljön az ideje, te pontosan tudni fogod, merre van tovább.
Magdi
Kép: saját kollázs