November 5-én, 14:19-kor a Hold a Bika jegyében válik teljessé, ami egyben egy "szuperhold" is. Hiszen most a Hold a szokásosnál közelebb van Földhöz, így nagyobbnak és fényesebbnek tűnik, mint egy átlagos telihold idején. Ez az év második szuperholdja - a harmadik és egyben utolsó, pedig december elején érkezik.
Havonta egyszer, amikor a Nap (tudatosság) fénye teljesen megvilágítja a Holdat (érzelmek), lehetőségünk nyílik arra, hogy tudatára ébredjünk valaminek, amit eddig rejtve volt előlünk. Mivel a telihold fénye a "szuperságának" köszönhetően erőteljesebb, nemcsak a szépséget, hanem a belső világunk nyers intenzitását is megvilágítja, fokozva az érzelmeket és azt a vágyat, hogy kapcsolódjunk ahhoz, ami igazán táplálja a lelkünket.
Az ellentétek segítenek tisztábban látni, és felismerni azt a táncot, amely az egymással szemben álló, mégis kiegészítő erők között zajlik. Ebben a hónapban a Bika-Skorpió tengely kerül fókuszba, lehetőséget teremtve arra, hogy megfigyeljük miként egyensúlyozunk az építés és a rombolás, a változás elutasítása és elfogadása, valamint a ragaszkodás és az elengedés között.
A Bika a test bölcsességét hordozza. A föld illatát, a lassú reggelek ízét, a napfény melegét a bőrön. Ő az, aki tudja, hogy az élet nem sietségről szól, hanem a jól megélt pillanatok összességéről. A Skorpió ezzel szemben az, aki nem fél a sötéttől. A halál szelét is beengedi, mert tudja: ahol valami véget ér, ott valami új is születik.
Lehet, hogy most a Bika oldalad legszívesebben egy pihe-puha meleg takaróba burkolózna, és lassan, minden falatot kiélvezve, enne valami fenségeset.
Miközben a Skorpió oldalad a füledbe suttog: "Mi elől bujkálsz?"
A telihold viszont integrációra hív és azt kérdezi:
"Képes vagy az örömödet és a fájdalmadat is egy testben megtartani?"
Talán a Bika telihold legmélyebb üzenete számunkra, hogy nem érezhetjük magunkat egésznek, amíg nem engedjük, hogy a testünk is megszólaljon. Mert a testünk emlékszik mindenre, amit az elménk próbál(t) feledni. Ő hordozza a kimondatlan érzéseinket, a visszatartott könnyeinket, a lenyelt szavainkat.
„A test az igazat mondja, függetlenül attól, hogy beszéljük-e a nyelvét vagy sem. A gyakorlásom lényege sokszor éppen az volt, hogy megtanuljak ott találkozni a testemmel, ahol ő van, ahelyett, hogy állandóan azt várnám tőle, hogy ő jöjjön utánam.” - Lama Rod Owens, Szerelem és düh - A harag általi felszabadulás útja
És amikor végre elkezdesz hallgatni rá - nem csak fejből elemezni, hanem hallgatni, igazán -, akkor lassan elmondja neked, mi van a feszültség, a szorítás, vagy a fáradtság mögött.
Mert amikor megszabadítod a testedet a szégyentől, a lelked újra otthonra talál benne.
Amikor abbahagyod, hogy bocsánatot kérj a vágyaidért és szükségleteidért, a hangod tisztábbá és határozottabbá válik.
És amikor többé nem engeded, hogy mások határozzák meg az értékedet, a választásaid összhangba kerülnek azzal, aki valójában vagy.
A Bika telihold arra emlékeztet, hogy hangolódjunk össze a saját ritmusunkkal, és figyeljünk arra, mire van valóban szükségünk. Mert a stabilitás nem az irányításból születik, hanem abból, hogy bízunk magunkban - a rugalmasságunkban, az élet természetes időzítésében, és abban, hogy képesek vagyunk együtt mozdulni a változással.
Itt az ideje, hogy tisztelettel forduljunk mind a lágy, mind a vad természetünkhöz. Hogy fogadjuk el azt a részünket, amely békét és kényelmet akar, és azt a részünket is, amely nem akar megalkudni és bezárkózni. Mert a biztonság és a szabadság nem zárja ki egymást, mindkettőnek helye van bennünk.
A Mars és a Merkúr a Nyilasban jár, miközben a telihold csúcspontján szemben állnak az Uránusszal - ez sokaknál késztetést hozhat hirtelen döntésekre, őszinte beszélgetésekre, vagy arra, hogy végre radikálisan hűek legyenek önmagukhoz.
Ahogy az év egyik legfényesebb szuperholdja kiteljesedik, a Bika Hold és a Skorpió Nap táncba kezd - a föld és a víz, a test és a lélek találkozásában. Az égi események mozgalmasak, de a tanulság valóságos: az élet folyamatosan változik. És a lényeg nem az, hogy megőrizzük az állandóságot, hanem hogy megtaláljuk benne önmagunkat újra és újra.
Magdi
Kép: saját kollázs
