Újhold és napfogyatkozás az Oroszlánban
Ma, augusztus 12-én az esti órákban egy Oroszlán újholdban lesz részünk, teljes napfogyatkozással megfűszerezve - és bár Magyarországon csak részleges formájában csodálhatjuk meg a napnyugta előtti percekben, hatása ettől még nem marad részleges.
A napfogyatkozásokat ősidők óta egyformán félték és tisztelték a régiek, és gyakran kulcsfontosságú történelmi eseményekkel, sorsfordulókkal hozták összefüggésbe mind egyéni, mind kollektív szinten egyaránt. Mivel a Nap fénye teszi lehetővé az életet a Földön, „negatív” előjelnek tekintették, ha a Nap sötétbe burkolózott.
Még ha ma már tudjuk is, hogy ez egy átmeneti jelenség, a napfogyatkozások erejét nem érdemes alábecsülnünk.
Az újholdak mindig egy új ciklus kezdetét jelölik, a napfogyatkozással kísért újholdak azonban ennél jóval erőteljesebb fordulópontokat jelezhetnek. Olyan időszakokat, amikor a kezdetek és a végek nehezen választhatók el egymástól.
Mivel a napfogyatkozások a holdcsomópontok közelében történnek, ez a napfogyatkozás aktiválja a nemrégiben jegyet váltott Oroszlán-Vízöntő tengely déli, leszálló pontját, amely mindazokat a tudattalan mintákat és automatikus működéseket jelképezi, amelyek annyira természetessé váltak számunkra, hogy sokáig meg sem kérdőjelezzük őket.
Mert miért is kérdőjeleznénk meg azt, ami újra és újra mások mosolyából néz vissza ránk? Amiért elismerés vagy elfogadás jár?
De mi történik akkor, amikor elfogynak a tapsok, elfogynak a mosolyok? Netán egy újabb mosolyszobát keresünk, vagy inkább megnézzük, ki áll a színpadon, amikor a nézőtér már teljesen üres? Amikor kialszanak a fények. Merünk-e találkozni azzal, aki ott marad?
Ez a találkozás az Oroszlán jegyében az identitásunk tartópilléreit érintheti. Szembesíthet az önmagunkhoz való viszonyunkkal, és mindazokkal a belső történetekkel, amelyeket magunknak mesélünk arról, hogy kik vagyunk, kik nem vagyunk, és kik is lehetnénk egyáltalán.
A napfogyatkozás magában hordozza mindazt, amit egy átlagos újhold is tud: valaminek a csíráját, valaminek a lehetőségét, valami olyasmit, ami a sötétség csendes puhaságában várakozik.
De ez most nem egy átlagos újhold, így annak, ami most megmutatkozik, nagyobb jelentősége lehet számunkra. Mert nem abból az értelmező részünkből születik, amely előre tudni akar minden választ és minden irányt, hanem abból a mélyebb, ösztönös részünkből, amely nem magyaráz túl. Csak érez és érzékel.
A Nap uralma alatt álló Oroszlán az életerőnkkel, a kreativitásunkkal és azzal a belső tűzzel áll összefüggésben, amelytől nemcsak létezünk, hanem élőnek is érezzük magunkat.
Napfogyatkozáskor - szimbolikus értelemben - az elme kontrollja felenged, és az ösztönös egy rövid időre kitakarja a tudatost. Ilyenkor az a nyers, szavak nélküli tudás, amelyet oly gyakran elfedünk különféle magyarázatokkal, értelmezésekkel, rohanással és külső zajjal, cenzúra nélkül találhat utat hozzánk.
De amit nem győzök elégszer hangsúlyozni: nem az égbolt eseményei felelősek azért, ami velünk történik vagy bennünk zajlik. Mindennek előzménye és sajátos története van. A folyamatok egyéniek és sohasem egyenes vonalon mozognak. Nem most kezdődtek, és nem is most érnek véget.
A napfogyatkozás nem határidő, nem is érettségi vizsga. Inkább egy alkalom arra, hogy megálljunk és figyelmet szenteljünk annak, ami most igaznak érződik bennünk.
Lehet, épp mostanában vetted észre magadon, hogy egyre nehezebben bólintasz rá a régi kompromisszumokra, és a tűréshatárod is elérte lejárati idejét a felesleges körökkel szemben. Hogy eljött az a pont, amikor a tested jelzései és a kifogások mögé rejtett vágyaid is hangosabbá váltak - te pedig már nem akarod elnémítani őket.
Mert már zsigereidben érzed, mennyi erőt visz el pusztán az, hogy menedzseld a túlélést. És lehet, hogy ezt az erőt már nem erre akarod fordítani.
Nézz meg egy oroszlánt. Az oroszlánok életük legnagyobb részét pihenéssel töltik. Spórolnak az energiájukkal, mert ösztönösen tudnak valamit, amit mi már jórészt elfelejtettünk: nem minden időszak való a cselekvésre.
Teljesen jelen vannak abban, amit csinálnak, akár pihennek, akár vadásznak. És egyik állapot sem teszi őket kevésbé azzá, amik.
Óriási különbség van a pihenés és a figyelemelterelés között. Gyakran órákon át görgetünk, megállás nélkül tartalmakat fogyasztunk, vagy sorozatokat darálunk, amíg teljesen ki nem merülünk – de ez nem pihenés, ez kicsekkolás.
A valódi pihenés nem passzív. Hanem szándékos. Teret ad arra, hogy újra meghalljuk saját magunkat. Hogy újra kapcsolódjunk ahhoz, ami valóban éltet minket, ahelyett, ami egyszerűen csak leköti a figyelmünket.
És ehhez bátorság kell. De a bátorság néha úgy néz ki, hogy teszel egy hatalmas lépést, máskor pedig azt, hogy beismered: elfáradtál. Néha pedig úgy, hogy hagyod, hogy a dolgok megváltozzanak, ahelyett, hogy kényszerítenéd őket, hogy ugyanolyanok maradjanak.
Az oroszlán nem attól bátor, hogy örökké készenlétben áll, hanem attól, hogy bízik a saját természetében. Nem játszik szerepeket, nem mentegetőzik, és nem rohan csak azért, mert a világ többi része rohan. Akkor adja bele minden erejét a cselekvésbe, amikor annak itt az ideje, máskor pedig egyszerűen átadja magát a pihenésnek.
Az égi tranzitok jelezhetik a változás időszakait, de a tempót nem ők diktálják. Van, amikor a változás cselekvést kíván, máskor pedig éppen azt, hogy ne siettessük.
Az Oroszlán valódi ereje nem abból fakad, hogy mindig a figyelem középpontjában legyen, hanem abban a csendes magabiztosságban, ami abból fakad, hogy nem kér többé elnézést a létezéséért, és nem adja fel önmagát mások elvárásaiért.
Az oroszlán nem produkálja magát. Nem játszik szerepeket. Egyszerűen csak az, ami: teljesen, maradéktalanul, önazonosan. Egy oroszlán.
Magdi
Kép: saját fotó - mert az oroszlán is egy macska, csak egy kicsit nagyobb macska 🐈🦁
