Én, én vagyok, s ez így van jól!
Az egyik számomra kedves író és pszichoterapeuta Virginia Satir (1916-1988), aki a családterápia területén forradalmi szemléletet hozott a köztudatba. A család együttélésének művészete című könyvében egy olyan felfogást tár elénk, amely az önértékelést és az önszeretetet teszi alapjául a másokkal való egészséges és kielégítő kapcsolódásainknak.
A jó emberi kapcsolatok, a szeretetteljes viselkedés azokra az emberekre jellemző, akiknek stabil, erős az önbecsülésük. Sokan egy lapon említik az önszeretet az önzéssel, mert régen azt tanították, hogy másokat jobban kell szeretnünk, mint önmagunkat. Pedig amikor értékesnek tartom magam, hasonlóan értékesként tudom szeretni a másikat is. Amikor viszont nem szeretem magam, mások iránt se fog menni. Az önzés a felsőbbrendűség egyik formája, míg az önszeretet egy állásfoglalás önön értékességünk mellett.
Virginia álláspontja szerint szerencsére az önértékelés növelhető, kortól, nemtől és körülményektől függetlenül. Mivel az alacsony önértékelés tanult dolog, ezért le is lehet szokni róla és új viselkedés mintákat lehet beilleszteni helyette. Erre egészen a születésünktől halálunkig megvan a lehetőségünk, és soha nem késő elkezdeni.
Virginia Satir - Önértékelési nyilatkozat
“Én én vagyok.
Nincs a világon senki, aki ugyanilyen lenne. Vannak, akikkel hasonlítunk egymásra, de senki sem pont olyan, mint én. Ezért minden, amit teszek, igazán jellemző rám, mert az én döntésem eredménye.
Minden, ami velem kapcsolatos, az enyém: a testem, mindazzal együtt, amit teszek; az értelmem, gondolataimmal, ötleteimmel együtt; a szemem, azokkal a képekkel együtt, melyeket megpillantok; minden érzésem, legyen az harag, öröm, frusztráció, szeretet, csalódás, izgatottság; a szám, és minden szó amelyet kimondok: kedves, durva, helyes vagy helytelen; a hangom, akár hangos, akár halk; és minden cselekedetem.
Fantáziáim, álmaim, reményeim, félelmeim az enyémek.
Győzelmeim és sikereim, kudarcaim és hibáim az enyémek.
Mivel minden az enyém, ami velem kapcsolatos, saját magam legbensőségesebb barátja lehetek. Mindenestül szerethetem magam, s így minden részemmel saját magam legtisztább érdekeit szolgálhatom.
Tudom, hogy vannak vonásaim, amelyek megzavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De amíg barátságos szerető kapcsolatban vagyok magammal, bátran és bizakodva keresem az utat, hogy többet tudjak magamról.
Bármilyennek látszom, bármit mondok vagy teszek, bármit gondolok vagy érzek, az mind én vagyok. Hitelesen jelzik, milyen vagyok az adott pillanatban,
Később mikor végiggondolom, milyen voltam, mit mondtam és mit tettem, hogyan gondolkodtam és éreztem, néhány dologról kiderülhet, hogy nem volt helyénvaló. Ezeket el tudom hagyni, meg tudom tartani a megfelelő dolgokat, s az elhagyottak helyébe újat tudok találni.
Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Megvannak tehát az eszközeim, hogy életben maradjak, közel legyek másokhoz, alkossak, értelmet és rendet vigyek a világba.
Gazdája vagyok önmagamnak, ezért tervezni és építeni is tudom magamat.
Én én vagyok, s ez így van jól.”
Szeretettel,
Magdi
Magdi
Kép: saját kollázs