Projekció - azaz a kivetítéseink árnyékában

Emlékeztek még a korábbi jéghegy hasonlatra, melynek a felszín feletti része a tudatost, míg az alsó mélyre nyúló fele a tudattalant hivatott szemléltetni? Ennek tükrében nem árt tisztában lennünk azzal, hogy legmélyebb motivációinknak általában nem vagyunk tudatában, és eme "vakságunk" révén másokét sem tudhatjuk teljes mértékben megítélni. A születési képeltünk, másnéven a radix ábránk is mutatja, hogy a horizont feletti részen, vagy a horizont alatti területen dominánsabb az energia. Persze ebből messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni - mert a képletet mindig egészében érdemes vizsgálni -, de segítségünkre lehet abban, hogy hol lehetnek vakfoltjaink önmagunkra és ezáltal másokra is nézve.

"Tudatos és tudattalan nagyon nehezen megragadható fogalmak, mivel élő-alakuló energiák, amelyek - eltérően a fizikai test szerveitől - ellenállnak a kategorizálásnak. A legtöbb ember nem érti az álmait, nem is próbál emlékezni rájuk, és rendszerint értelmetlennek tartja őket, pedig nagy segítség lehet szimbolikus nyelvének ismerete önmagunkhoz.

Az emberi viszonyokban valószínűleg a projekció az egyik legfontosabb pszichés mechanizmus, melynek segítéségével bepillantást nyerhetünk a tudattalanba. Amikor egy mozivászonra vetített képet látunk, azt "valóságosnak" érzékeljük, és eszerint viszonyulunk hozzá, noha a kép voltaképpeni forrása a filmszalag. És persze az se jut eszünkbe, hogy a vetítő által kibocsátott fényben keressük a képet, pedig e nélkül a kép nem tudna megelevenedni a szemünk előtt.

Amikor az egyén valamilyen tudattalan tartalmat vetít egy másik emberre, akkor úgy viszonyul hozzá, mintha az adott tartalom a másikhoz tartozna, és meg sem fordul a fejében, hogy a saját elméjében keresse az érzékelt kép forrását. Úgy tekinti a kivetítését, mintha az önmagán kívül létezne és a projekció nagy valószínűséggel intenzív reakciót fog kiváltani belőle, hiszen ezen keresztül saját tudattalan oldalával fog találkozni. 

Élethosszig tartó munka felismerni és visszahívni, majd tudatossá tenni ezeket a tudattalan tartalmakat, hogy aztán lassan megláthassuk a másik ember tőlünk független, önálló identitásának homályos körvonalait. 

És miért működik így? Miért tulajdonítjuk másoknak azt, ami valójában a miénk és hozzánk tartozik? Például, ha nem kedvelek magamban valamit, sőt, ha annyira fájdalmas ezt önmagamban felismerni, akkor ez a fel nem ismert lélekrészem. Mivel tudatlanságában is megjelenésre törekszik, úgy érzékelem, hogy újra és újra kívülről lép az életembe. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a projekció nem csak személyek vonatkozásában működik. Egy szervezet, egy nemzet, egy ideológia, vagy akár egy etnikum is válthat kivetítésünk tárgyává. Bármi, amire az árnyékban lévő, fel nem ismert lélekrész kivetül. Aki például erőszakosan és nagy indulati töltéssel elutasít valamit, vagy éppen túlontúl lelkesít, szinte fanatikusan, akkor rendszerint egy projekció aktív résztvevője.
A kivetítés legbiztosabb ismertetőjegye nem a tartalma, hanem a tárgy által kiváltott reakció intenzitása és magas fokú érzelmi töltése.

Rendkívül nehéz elfogadni azt a fájdalmas lehetőséget, hogy egy számunkra kardinális kérdésben talán nincsen igazunk, hiszen ezzel önmagunkkal kapcsolatos, régóta velünk élő illúzióinkat is fel kéne adnunk. Ezen illúziók nélkül élni bátorságot és olyasfajta tartást igényel, melynek semmi köze a társadalmilag elfogadott fekete-fehér  alapon tájékozódó moralitásnak."

A projekció egy lélektani elhárító mechanizmus (együtt jár az elfojtással), melynek egyik célja az én integritásának védelme, annak érdekében, hogy a túl "veszélyesnek" érzékelt érzelmek miatti szorongást csökkentse. Másik okból pedig azért létezik, hogy felszínre hozza az elfojtásra ítélt ösztönkésztetéseinkből fakadó energiát. Ergo a projekcióval önmagában semmi probléma, hisz értünk van, a gond abból fakadhat, ha még a jelenben is a múltbéli mechanizmusainkat ismételjük. 

Az érzelmi érettség/felnőttség egyik legfontosabb jellemzője, ha képessé válunk a kivetítéseinket visszahívni, addig viszont egy nagyon szűk mezsgyén fogjuk érzékelni a körülöttünk lévő világot és abban Önmagunkat és embertársainkat. Az asztrológiai ábránk eme látókör szélesítésében egy nagyszerű segítőeszköz, hogy közelebb kerülhessünk a tudattalan részeinkhez.

Szeretettel,

Magdi

(Kép forrása - Pinterest, felhasznált irodalom forrása: Liz Greene - Kapcsolódás)