Testünk és a betegségek I.

Úgy gondoltam, hogy ez a téma nagyobb volumenű, minthogy egy bejegyzésbe kényelmesen beleférjen és "emészthető" legyen. Ezért, folytatásos poszt következik:

Azt a kort éljük, amikor szinte minden információhoz pillanatokon belül hozzáférhetünk. Nem kell hónapokig tartó kutatásba fognunk, vagy könyvtárakba és levéltárakba mászkálnunk, ha a minket foglalkoztató kérdésekre válaszokat keresünk. De ugyanígy számtalan lehetőség közül választhatunk, ha az egészségmegőrzés a cél, vagy a betegségek kezeléséről van szó. Sokan hallottuk már azt a gúnyos kifejezést is: "dr. Google".

Az információk cunamija pedig eláraszt minket, majd ott állunk tanácstalanul, merre is induljunk el? Hisz az egyik ezt mondja, a másik amazt. Melyik is lesz jó nekem?

Ilyenkor álljunk meg egy kicsit és lassítsunk. Kezdjünk el befelé figyelni: Mi az, ami jelen pillanatban rezonál velünk? Mi az, ami a mi belső rendszerünkön belül hitelesen, megfelelő helyet tud találni és illeszkedik hozzánk?
Amikor teljesen elárasztanak az érzelmek, kevésbé tudunk megfelelő döntéseket hozni, akárcsak az egészségünkkel kapcsolatban is. Instant, azonnal, "adj uram Isten" akarjuk a megoldásokat. Ha pedig már a testben felütötte a fejét a betegség, időt és figyelmet kell adnunk magunknak a gyógyulásra is.

De hogy kell befelé figyelni? Hogy tudunk lassítani, ha ezt nem tanultuk meg? Mi is az én belső rendszerem? Hogy tudom megismerni?

Lehet a szomszéd Gizike néni ezt, vagy amazt ajánlotta, mert neki bevált. Vagy a szüleink, barátaink tanácsára hallgatunk, de ez nem biztos, hogy számunkra a legmegfelelőbb. Tapasztalás van, és a tapasztalatok alapján leszűrt tanulságok, amik befolyásolják a döntéseinket. Viszont más tapasztalata nem a sajátom. Az az övé, akármennyire is hasonlónak, szinte "egyformának" tűnik. De hát hogyan is lehetne egyforma, ha a másik ember egy merőben más életutat járt be. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy két egyforma ember sincs. 

Azt is gondolom, ha pedig "túl" tudatosak akarunk lenni, akkor könnyen bele tudunk csúszni abba a hibába, hogy kizárjuk az ösztönösséget. Mert mindent racionalizálunk és tulajdonképpen túlmagyarázzuk magunknak, hogy miért is inkább ez, vagy az. 

Test-szellem-lélek hármas egységének összhangba hozása, majd egyensúlyban tartása az az út, mely megadhatja a belső szabadságunkat. Viszont a testünk egy olyan elhanyagolt terület lett, mely által a legbölcsebb tanítónktól kerültünk a legmesszebb. Ő az, aki életünk utolsó pillanatáig velünk marad. A modern pszichológia is most kezdi csak felismerni, hogy lelki szinten mennyire fontos a testtel is foglalkozni. Hisz a test nem felejt, mindent elraktároz.

Amíg az emberek nagytöbbsége szinte "kiköltözött" a testéből, vagy a fejében él, és mindent fejből próbál megoldani, "izomból"- fejizomból- , addig kiszolgáltatott a testi-lelki folyamataival kapcsolatban is.
Ezért is alap az élet bármely területén a megfelelő és mély önismeret. Ami nem arról szól, hogy veszünk egy-két topplistás könyvet ebben a témában, elolvassuk, majd önismeret pipa és hurrá van: "én bizony most már ismerem magam"! Vagy voltunk csakratisztításon, karmaoldáson, meg valamelyik celeb spirtuális tanító megmondta, és akkor az úgy van -bár az illető nem is tapasztalta, csak tudja -,...kundalinit ébresztgettünk, fejen álltunk jóga pózban még a csilláron is. De hát akkor miért nem érkezik a várva várt megváltás? Pedig ide-oda szaladgáltunk és mégis ugyanott tartunk. Sőt, ha nem rosszabbul vagyunk, mint mielőtt belevágtunk? A válaszom azért, mert nincsenek meg a megfelelő alapok. Olyan tudattalan elvárások tömkelege van emögött, ami a csalódás melegágya, és itt kezdődik az ördög kör.

Korunk legfőbb mumusa a stressz. Az általa kiváltott betegségek listája szinte neverendig story. Ugyanis mindig lesz új a Nap alatt, ahogy a rohanó Világunkban próbálunk helyt állni. Viszont az embert érő legjelentősebb stresszhatások mind érzelmi eredetűek. A legnagyobb stresszt pedig az okozza, ha bele akarjuk magunkat passzírozni egy olyan dobozva, amibe bele se férünk. És miért nem férünk bele? Mert nem merünk(tudunk) önmagunk lenni, ezáltal megtagadjuk a valós énünket. Ennek eredményeként pedig a test fellázad.

A testünk tudattalan lelki folyamatok színpada, és ha értjük szimbolikus nyelvezetét, akkor közelebb tudunk kerülni önmagunkhoz, és egészségesebb teljesebb életet élhetünk. Benne.

Folytatás következik....

Szeretettel,
Magdi

(kép forrása - Pinterest)