Megengedés 2.0 - avagy a boldogság Kék madara

Korábban írtam a Megengedésről egy blog bejegyzést, aki még nem olvasta itt találhatja:

http://www.emlekmasok.hu/2022/03/jean-louis-corby-francia-szobraszmuvesz.html

Ebben kitértem arra, hogy a bennünk keletkező érzelmi energiák úgy szolgálnak minket a legjobban, ha szépen át tudnak áramolni a rendszerünkön, és nem csak akkor érezzük rendben magunkat, ha jól mennek a dolgaink, hanem képesek vagyunk önmagunkkal akkor is együtt maradni, ha netán valami nehezebb megélésünk zajlik. Ennek előfeltétele az önmegtartó kapacitásunk és az önismeretünk fejlesztése. Az önmegtartás alatt nem az elfojtást és a "ki kell bírni" működéseket értem.

Biztos sokan hallottuk a boldogság Kék madaráról szóló tanmesét, melynek esszenciális lényege: "A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája: az emberi szív." (Maurice Maeterlinck)

A boldogságot nem lehet kalitkába zárni, mert a madár a kalitkában nem fogja jól érezni magát, nem dalol trillázva, csak akkor, ha szabadon szállhat. Viszont ha sokáig tartják kalitkában és esetleg már az ajtó is nyitva számára....észre se fogja venni, hogy repülhet. Időre lesz szüksége, hogy a nyitott ajtóig eljusson egyáltalán, de az is megeshet, hogy segítségre szorul az önmagához téréshez.

Sokan számolnak be arról, hogy nem tudják megfelelően megélni a boldog pillanatokat a hétköznapokban, aminek következtében úgy érzik valami baj van velük, ugyanis a boldogságot és ebben az öröm átélésének képességét valami képzeletbeli mércéhez kötik. Ez pedig nem egy tudatos döntés! Ha valaki alapvetően perfektcionista, akkor bizony nagy rá az esély, hogy a saját érzelmeit nem tudja feltétel és minősítés nélkül elfogadni, mert valahogy mélyen az öröm és a boldogág, a tétlenséggel és a lustasággal kapcsolódik össze a hitrendszerén belül.

Akad olyan is bőven, ha mondjuk a családban alapvetően egy érzelmi merevség uralkodott, mert nem lehetett az érzelmeket szabadon kinyilvánítani, így az öröm megélése is egy olyan belső programot kaphatott, amit az idegrendszer egy bizonyos szint felett úgy fog érzékelni, hogy veszély van! Ha pedig veszély van, akkor túlélő üzemmód és máris letiltás alá került a felszabadult öröm érzete. "Ennek sírás lesz a vége!"

Azt is fontos szem előtt tartani, akár tetszik, akár nem, az emberi idegrendszerünk nem a folyamatos boldogság és a öröm érzetére van huzalozva. Minél inkább konzerválni igyekszünk egy-egy örömteli és boldog megélést, úgy zárjuk el magunkat egy újabb - és még az is lehet, hogy egy sokkal örömtelibb és élőbb - megtapasztalás elől, ez pedig hiányállapotokat fog eredményezni.

Van olyan is, aki folyton a múlt boldog pillanatain "nosztalgiázik", szinte abban él, és valahogy az életereje szinte csak oda összpontosul távol tartva a jelentől és annak kiaknázatlan lehetőségeitől, de ennek a jövőre vonatkozó változata is igen elterjedt. Elképzelt életek, majd ekkor és akkor, ha már ez és az is megvan, megcsináltam, véghez vittem...na majd utána boldog leszek. Mert még nem vagyok elég jó ahhoz, hogy élvezzem, ami már megvan itt és most, hisz a hitrendszerem egyik építő alapköve lehet a nem érdemlem meg program.

Minden embernek van egy rá jellemző boldogság szintje, ezért a boldogság és az öröm megélése nagyon szubjektív. A boldogság belülről ered, nem lehet meglelni azáltal, hogy a világot idomítjuk a vágyainkhoz. 

A kék szín a Vishuddha, a torokcsakra színe. Eme erőközponthoz tartozik a szabad önkifejezés, a kommunikáció. A beszéd révén a tapasztalás bármely szintjén ki tudjuk fejezni magunkat, ez különbözetet meg minket a többi életformától. A kabbala ősi szövegei szerint azzal becsüljük meg a teremtés eme ajándékát, hogy tudatosan is elkötelezzük magunkat igazságaink kinyilvánítása mellett, és meggyőzően és tisztán énekeljük el az egyéniség dalát. Aki így tesz, igazándiból a lelkét szolgálja

Tekints be egy pillanatra a boldogság szó mögött rejlő térbe, és lehet olyan kincsekre lelsz, amik már régóta Rád várnak!

Szeretettel,
Magdi

(kép forrása - Pinterest)