A szavak ereje, avagy tudattalan mantráink
Ismerős? Végtelenségig lehetne folytatni a sort, amit nem csak én, de szerintem sokan hallottunk, vagy még hallunk innen-onnan mind a mai napig jótanácsként, ha szomorúak vagyunk valami, vagy valaki miatt. Miről is szólnak valójában ezek a szólások, melyek mélyreható hatásaival kevesen foglalkoznak igazán?
Hallhattuk már azt a mondást is, hogy: "a pokol is jó szándékkal van kikövezve". Ez, ebben az esetben nagyon is találó lehet. Ugyanis a fenti mondatokkal azt üzenhetem tudattalanul a másik félnek, hogy: fojtsd el, amit érzel! Holott pedig semmi ilyen tudatos szándékom nem volt vele, csak ugyebár nekem is ezt "tanították", hogy ilyenkor ezt kell mondani. Az elfojtás pedig tudjuk, semmi jóra nem vezet.
A kollektív tudatban és ezáltal a nyelvhasználatban nagyon sok közhely, szólás-mondás, népi bölcsesség él mind a mai napig, amiket szinte tudattalan mantraként alkalmaznak emberek, melyek egy olyan régi hiedelemrendszer elszáradt levelei, amik helyett már ideje lenne újakat növeszteni.
Most következzen néhány, ami mellé a saját gondolataimat és meglátásaimat párosítom, hogy véleményem szerint mit is közvetítenek.
"Járt utat a járatlanért fel ne add"- azaz nehogy kilépj a Világba, a komfortzónádon kívülre, ülj a biztos langyosba, még akkor is, amikor már az élet torka szakadtából kiállt utánad, hogy gyere és élj! Ne próbálkozz új dolgokkal, mert élni veszélyes!
"Akarni a wc-n kell" - durva, ledegradáló és letiltást közvetítő "gyöngyszem". Az akaraterőt gyengítő, tudattalan program, amit kisgyermekes szülők is előszeretettel alkalmaznak, hisz ők is ezt hallották, és így tovább...
"Hinni a templomban kell"- ha netán nem vagy vallásos, akkor a hit templomon kívüli használata kifejezetten balgaság részedről.
"Ne szaladj, mert elesel"- és a másik kedvencem, ezért csokorba fűzve prezentálom - "Ennek sírás lesz a vége"- ez is tipikus kisgyermekes szülők, nagyszülők előszeretettel használt szava járása. Mert ha tapasztalsz, akkor bizony, van hogy elesel, és a végén hideg kanállal nyomják le a puklit a fejeden :)), ahogy van olyan is, hogy annyira nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul. Igazi felszabadító érzés tud lenni együtt gurgulázva nevetni. Mert a nevetés és a jókedv, ha hagyják, akkor ragadós :)
"Jobb félni, mint megijedni"- a félelem nem kevésbé jegel, mint a dermedt ijedség. Úgyhogy ez egy igazán "motiváló" szólás arra, hogy maradj ott ahol vagy és ne csinálj semmit, készülj mindig arra, hogy valami baj fog érni.
Ehhez kapcsolódik a másik megállapítás is: "A baj nem jár egyedül" Miért? Ki mondta ezt és mikor? Biztos, hogy így kell lennie, hogy ha valami negatív dolog ér, akkor az már fix, hogy a "gond csőstül" jön? Nagy valószínűséggel, ezek a megállapítások tényleg akkor születtek, amikor az emberek a háború idején örültek annak, ha túléltek még egy napot. Nem lőtte őket agyon senki, jutott napi betevő, és valahol még álomra is tudta hajtani a fejét.
"Ez van, ezt kell szeretni"- ez is régmúltra vezethető vissza úgy gondolom, de akkor is, azt üzeni, nincs más választásod. Tetszik, nem tetszik, ez van.
"Ennél rosszabb ne legyen"- biztos, hogy ami van az rossz? Lehet ez egyszerűen csak egy megoldandó feladat, vagy helyzet.
"Minden jóban van valami rossz"- ez a mondás nem hagy szabad választási lehetőséget, hogy tovább láthassunk ezen a két minőségen.
"Lesz ez még így se"- tulajdonképpen semmitmondó, nesze semmi fogd, meg jól típus.
"Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!"- maximalisták és teljesítmény kényszeresek figyelem! Csak akkor pihenhetsz, ha mindent megcsináltál, lehet már a nyelved is lóg és erődön felül teljesítesz, de nem baj, ha ezt megteszed, akkor a pozitív motiváció köntösébe bújt "okés vagy" virtuális jelvény lesz az elismerésed.
"Mindent lehet, csak akarni kell"- hát persze! Ha nem nem megy, akkor tulajdonképpen veled van a baj, mert nem próbálkozol túl jól, vagy erődön felül. Bizonyított tény, hogy hiába akarunk mi tudatosan például egy gyors változást eszközölni, ha a tudattalan még olyan erőhatalommal bír felettünk, hogy ha bele is gebedünk, akkor sem fog sikerülni, csak egy jól csomagolt kudarc lesz az osztályrészünk. Holott pedig már van egy olyan hiedelmünk is, hogy "akarni a wc-n kell". Totál paradoxon. Ki érti ezt?
"Tudsz te, ha akarsz"- azaz, ha nem akarsz eléggé, akkor alkalmatlan vagy, továbbá, egy fölényes semmi, az elismerés és a dicséret helyett, ami megilleti azt, aki ezt szólást kapja. Nem lenne jobb ehelyett, hogy "látom mennyi munkád és energiád van benne, gratulálok, jól csináltad!"??
A kimondott szónak ereje van. Rezeg a térben, hat arra aki mondja, és annak is aki mondja, azaz változást idéz elő. Egyébként a mantra az ősi védikus korszak Indiájából származik, a szó szanszkrit eredetű, mely tartalmazza a "man" szógyököt, és ennek jelentése gondolkodni. A kollektív tudattalanban mélyen gyökerező hiedelmeinknek, igazán fontos lenne egy olyan tudatos figyelmet szentelni, amellyel ezek szeretettel átírhatóvá válhatnak.
Akinek eszébe jut pár építő jellegű, támogatást közvetítő szólás, kérem ne tartsa magában, tegye közkincsé, akár itt kommentben a bejegyzés alatt :) Kezdem én: “egységben az erő”!