Óz a csodák csodája, avagy a spirituális útvesztők
Biztos sokan ismeritek L. Frank Baum századfordulón megjelent Óz a csodák csodája című gyermekregényét, melyből később film is készült. Akkor nézzük is meg egy kicsit közelebbről a történetet tömören és röviden.
Adott egy Dorothy nevű 10-12 éves forma kislány (igaz a filmben egy csöppet idősebb Judy Garland játssza el a karaktert), aki egy kansasi farmon nevelőszülőkkel él Toto nevű kutyájával. Elvágyódik a szürke és unalmas mindennapok megszokott világából egy szivárványon túli helyre. Kérése parancs az "univerzum" számára, amit meg is kap hamarosan, csak nem épp úgy, ahogy azt ő elképzelte. Forgószél támad és felkapja a házukat, miközben ő beveri a fejét. Majd felébredve egy színpompás mesevilágban találja magát. Ripsz-ropsz talál is egy ellenséget a gonosz Nyugati boszorkány személyében. Mivel mindenütt jó, de legjobb otthon, ezért elindul a sárga köves úton Smaragdvárosba Ózhoz, aki nagyhatalmú varázsló hírében áll, bízva benne, hogy majd ő segíteni tud a hazajutásban. Az útja során barátokat szerez, a Bádog Favágó, a Madárijesztő és a Gyáva Oroszlán szegődik mellé. Ők is nagy reményeket fűznek az Ózzal való találkozáshoz. Viszont Smaragdvárosba érve, Óz csak akkor engedi őket a színe elé, ha elintéznek neki néhány fontos teendőt, ergo kiérdemlik a bebocsátást, ha elvégzik helyette a "piszkos munkát". Végül csupa kalandos próbatétel után bejutnak a nagyhatalmú varázslóhoz, akiről hamar kiderül, hogy egy szemfényvesztő. A férfi elmondja, hogy igazából ő csak kihasználta a lakosok naivságát, és néhány illuzionista trükk segítségével elhitette mindenkivel, hogy ő "mindenható". Akkor itt álljunk meg egy kicsit.
Azt elmúlt években gombamód megszaporodtak az önjelölt guruk és mesterek, mintha az Olümposz Istenei a földre költöztek volna. Papnők, Atlantisz elfeledett és újra felébredt gyermekei, spirituális coachok stb. Már a sarki fűszeres is tiszta csatornává vált a felsőbbrendű világok üzeneteire, hogy népszerű videómegosztó csatornákon több ezer emberhez szólhasson. Online megvilágosodást garantáló, transzgenerációs elakadásokat nettó pár órás időbefektetés árán, csettintésre eltűntető hipnózis anyagok. Csak most, csak neked, még egészen egy napig akciósan a tiéd lehet. Mágiák, beavatások, kötések és oldások, ráolvasások, speciális csodagyakorlatok a józan ész és az óvatosság szemernyi szikráját is nélkülöző módszerek a virágkorukat élik.
Az eredmény pedig az, hogy egyre többen eltávolodva önmaguktól és a testüktől, egy hirtelen jött forgószél hatására fájdalmasan érnek földet, és nem szivárványiába érkeznek, hanem a hús vér valóságba, ahonnan továbbra is menekülni szeretnének. Hétvégenként sorban állnak azért, hogy magukat felboncolva legalább a fájdalmat érezzék, mert az "valós". Tovább és tovább, mert még mindig van mit kijavítani, kiradírozni. Zokogások, és katarzisok ördögi köre, mert hát utazzunk csak vissza pár élettel korábbra és "nézzük" végig, hogy haltunk meg esetleg mások, vagy önmagunk keze által. Majd megnyugodva, és kiüresedve várjuk az új és tiszta energiák beáramlását. De miért nem változik semmi? Pedig már vezekeltünk ükanyánk bűneiért is, akkor mi lehet a baj?
Sokan szeretnének közelebb kerülni önmagukhoz, de valahogy a kapcsolódási kísérletek legtöbbször kudarcba fulladnak, mert hiányoznak a szeretetteljes és biztonságos alapok, amik oda vezetnek, hogy tovább mélyítik a már amúgy is mélyen lévő nehézségeket. Az elengedés kultusz lett. Ha nem tudsz megfelelő iramban ezzel lépést tartani, még egy jó kis bűntudatot is bezsebelhetsz. Depressziós lettél netán azoktól a módszerektől, amiktől a másik már a 20. sikerkönyvét írja? Akkor még magadra is maradhatsz, mert a megmondó emberek köre még az arcodba is fogja vágni a hatalmas igazságot, mert ő bizony tudja: nem igyekszel eléggé.
Ahogy Óz is, bizonyos emberek egy olyan tudattalan álarc mögé kerülnek a segítő spiritualitás égisze alatt, mely egyre több traumát termel ki. Majd mire tényleg eljutnak a megfelelő segítőhöz, szakemberhez, addigra sokkal nagyobb a "kár", mint a haszon.
"A direkt tanácsadás nem hat, mert az valaki másnak a megoldása, nem a tied. Nem küzdötted meg, nem kapcsolódik hozzá a felelősséged. Az utasítás sem hat, mert az ellenállást szül és az autonómiától foszt meg. Semmi sem segít úgy egy emberen, mint az értő meghallgatás. Az, hogy figyelnek rá. Pusztán ettől olyan ereje támadhat, hogy megteszi, amit tennie kell. Sokkal több jót teszünk tehát egy emberrel, ha beszélni hagyjuk, mint ha helyette gondolkodunk. Ha kérdezni tudunk, és jól, az előreviszi. Ha reflektálunk a gondolataira, akkor rálát magára kívülről is. De nem szólhatunk bele, nem ítélkezhetünk." Tisza Kata
Lebegés és színes lufik, gondolat szörnyek támadnak a sötét sarkokból, elfeledtetve velünk azt, hogy ezek mögött sokszor gyermekkori sérüléseink öltenek álruhát, ahogy Dorothy esetében a hétköznapiság fájó mivolta elől álomvilágba menekülünk. De ez már olyan szintre lett fejlesztve az "én évek óta dolgozom magamon" mantrákon át, hogy ismét felbukkanhat egy újabb önigazolási frázis, amivel jóllakatjuk az elménket.
Óz meséje a reális valóságtól elrugaszkodva egy kitalált fantáziavilágban játszódik. A kislánynak a kutyáján kívül nincs korban hozzá illő barátja, akivel kapcsolódhatna, ezért a forgószélnek köszönhetően, a csodavilágba tett utazása során képzeletbeli barátokra lel. Misztikus és mágikus lények veszik körbe, akik legtöbb esetben kedvesek és segítőkészek, és valahogy így van ez a spirituális útkeresés útvesztőiben is. Miközben összefuthatunk Ózzal a hétköznapi megélhetési mágussal, szívtelen bádogemberekkel, rafinált madárijesztőkkel és harcos oroszlánokkal is, de szerencsére egy idő után a valóság be fog kopogtatni az ablakon, és felébredve észrevesszük majd, hogy a színes és a szürke mind egy palettáról való.