Téli napforduló

Az idei téli napforduló december 22-én, pénteken hajnalban (4:28) a Nap Bakba lépésével egyidőben lesz.

A „napforduló” szó a latin sol (Nap) és stare (mozdulatlan) szavakból származik, mely egy csillagászati kifejezés, mivel a napforduló idején a Nap sugarai és a Föld egyenlítőjének síkja közötti szög (úgynevezett deklináció) megállni látszik. A téli napfordulón a Nap az ég legalacsonyabb pontján áll, ami a Föld dőlésszöge miatt következik be. Ez a nap a csillagászati tél első napja az északi féltekén, amikor a déli félteke közelebb kerül a Naphoz. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a Nap sugarai kevés ideig érik a Földet, és ezáltal a Nap hamarabb nyugszik le, mint általában. Így ez az év leghosszabb éjszakája, ami arra késztethet bennünket, hogy hallgassunk egy kicsit befelé és ne féljünk szembenézni az árnyék részeinkkel.

A téli napfordulókor a Nap "meghal", majd "újjászületik". Lehetséges, hogy a te életedben is van olyan, ami most befejeződni látszik, vagy véget ér? Ez az energetika segíthet megszakítani öntudatlan ragaszkodásaidat a szükségtelen fájdalomhoz és szenvedéshez.

Az ókori misztikusok és asztrológusok úgy tartották, hogy a téli napforduló körüli időszak olyan, mint egy beavatás, ahol a tudat küszöbét átlépve, lehetőséget kaptak a belső szellemükkel való kapcsolatteremtésre, és új utakat nyitottak az önmegvalósítás felé.

A napfordulók mindig erőteljes energetikai váltást hordoznak. A Nyilas időszaka alatt bekövetkezett tágulás után itt az ideje az energia rendszerezésének és strukturálásának, ebben nagy segítségünkre lehet a Bak minősége.

“Szembenézni azzal, ami fáj!"

Akármennyire is könnyűnek tűnhet így leírva ez a pár szó, a gyakorlatban fáradságos erőfeszítéseket takar. Úgy gondolom a legnagyobb harcunk, küzdelmünk az életben mi saját magunk vagyunk. A belső hiányainkkal, félelmeinkkel, múltunkkal, fájdalmainkkal való szembenézés igenis kőkemény feladat. Felismerni a saját hazugságainkat, amit az önámításnak köszönhetünk, vagy a problémák külső okokra való áttolása is "gyengeségünkből", tanult megküzdési mechanizmusainkból fakadhat. De ezeknek mind megvan az okuk, az idejük és feladatuk, amikre nem igazán tehetjük a "rossz" címkét. Ugyanis idővel, amikor eljön a megfelelő pillanat, akkor látni fogjuk, hogy ezek mind tanítottak, tereltek valami felé. Nyilván nem mindenkinek sikerül a nagy "felismerés" katarzisát átélni, de annak is oka van. 

Lelkileg és szellemileg meg kell érnünk arra, hogy a fent említettekkel dolgozni lehessen. Mert ha valaki még nem kész rá, akkor nem fog látni a sötétben, és mint ismeretes, a sötétben könnyen eleshetünk és megüthetjük magunkat.”

- magamat idéztem 🙂, és ez egy 2016. januárjában írt bejegyzésem a korábbi blogomról. Lehet, sőt biztos, hogy ma már kicsit árnyaltabban fogalmaznék, de azt gondolom, hogy a lényeg ebben is benne van.

Te készen állsz találkozni önmagaddal a sötétben?

Szeretettel,

Magdi

Kép: saját kollázs