Elvetett magok

Tegnap este a szüleimnél elfogyasztott vacsora után, a régi gyerekkori szobámban beszélgettünk tovább. Ekkor lettem figyelmes a fotón is látható könyvre. Máskor is láttam már, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Tudjátok, ez az a tipikus tapasztalás, amikor hiába nézed, de még nem látod igazán, miért is nézed. De később megérkezik az "aha" pillanat, hogy volt értelme miért nézni. 

Amint levettem a könyvespolcról, azonnal elkapott ugyanaz az ismerős érzés, mint amikor először fogtam a kezembe. Izgatottság, kíváncsiság és lelkesedés. Az én könyvem volt. 14 évesen választottam, mert "hívott" a borító. Szerettem volna tudni miről szól.

A szerző, aki a hipnózisterápia egyik legismertebb német képviselője, ebben a könyvében összegyűjtötte páciensei leghétköznapibb kérdéseit, és azokra igyekezett válaszokat adni. Mint pl.: Van-e egyáltalán szabad akarat? Mi a boldogság? Miért félek annyira? Hogyan küzdhetem le a félelmet? Miért függök mások véleményétől? ...stb. Most meg a kisebbik lányom (11 éves lesz) közel hasonló kérdésein lepődőm meg, holott az alma nem esett messze a fájától.

Ahogy lapozgattam a könyvet észrevettem, hogy az egyik oldalon bekarikáztam valamit. Korábban soha nem mertem könyvbe beleírni, jegyzetelni (ma már ez nem okoz gondot ;) ).  Ezért is volt ez furcsa, mert ha ilyet "tettem", akkor az tényleg fontos lehetett számomra:

"Veszélyes dolog képtelennek lenni nemet mondani. Majdnem mindig depresszióhoz vezet. A depresszió akkor keletkezik, ha az embert arra nevelték, hogy ne mutassa és ne fejezze ki érzelmeit. Az a gyerek, akinek egyre-másra igent kellett mondania, amikor tulajdonképpen nemet gondolt, egyre nagyobb mennyiségű agressziót halmoz fel magában. És ördögi kör áll elő: az agressziókat nem szabad szabadjára engednie, mert aranyosnak és engedelmesnek kell lennie, az igent mondás miatt pedig az agressziók csak egyre erősödnek."

A nemet mondás képessége az egészséges önértékelés jele. 14 évesen a hormonforradalom közepette csak épphogy elkezdtem tapasztalni, hogy mit is jelenthet ez a szó egyáltalán.

Nem szeretem az álpozitivitást, de régen se szerettem. A könyv pedig a címével ellentétben nem is erről szól. Lehet több emberhez jutott volna el, ha a "konstruktív gondolkodás" címet kapja. Bár ki tudja. Olyan eszencia van benne, amit ma már én is a magaménak vallhatok és nem csak olvasok róla. De szerencsére minden szavával én se értek egyet, és ez így van rendjén! Nem is kell!

Hálát érzek a 14 éves énem iránt, hogy elvetette számomra ezeket a "tudás" magokat. Lehet sok mindent nem értett még a könyvből akkor, de jó nyomon járt.

Konstruktív jelentése: "hatásában építő, alkotó szándékú, előre vivő, a haladást szolgáló s az újnak a győzelmét segítő" - Arcanum

Te milyen magokat vetettél el? Látod már?

Szeretettel,

Magdi

Kép: saját fotó