A hősnő útja
Amikor a Vénusz csillagpont bejegyzésem írtam, már akkor eldöntöttem, hogy Innana teljes történetét is megosztom majd.
Ez a mítosz jóval a neolitikumba nyúlik vissza, azaz több, mint 4000 éves!
A sumér istennő, Inanna, akinek babiloni neve Ishtar, valószínűleg a legfontosabb mezopotámiai istennő volt. A róla szóló történetekből kiderül, hogy inkább a szex, a szerelem és a háború istennője címet viselte, mint a „nagy anya”, termékenységi minőségét. „Az én úrnőjeként”, aki a civilizáció alapvető törvényei és tisztségei – a királyság, az istenség, a szexuális gyakorlatok, a házasság és a politikai hatalom –, Inanna egyenlő volt a sumér panteon nagy férfiisteneivel. Hitvese és szeretője Dumuzi, a pásztor volt.
A történet évezredek során sokféle alakot és formát öltött, de az alaptéma ugyanaz maradt. Inanna az "Ég és a Föld királynőjének" történetét írja le, akit egy átalakító utazásra invitálnak az Alvilágba. Az alászállásának oka kissé eltér attól függően, hogy melyik változatot olvassuk. Ez a változat a hős útjának hősnői verziója. De nem csak nőknek ajánlom elolvasásra ;)
Inanna királynő erős, sikeres és befolyásos nő volt, akit népe nagyon tisztelt és csodált. Egy nap suttogást hall, amely az Alvilágba hívja. Kicsit értetlenül áll a dolog előtt, mivel úgy tűnik, hogy a suttogás a semmiből érkezik. Hiába próbálja figyelmen kívül hagyni, a suttogás nem marad abba.
Az Alvilágot a nővére, Ereshkigal uralja. Innanával ellentétben Ereshkigal a sötétség királynője. Ő uralkodik a holtakon és mindenen, ami az árnyékban rejlik.
Ahogy telnek a napok, Inanna továbbra is hallja ezt a hívást. A hang arra kéri őt, hogy lássa meg, amit még nem látott, tapasztalja meg, amit még nem tapasztalt, és tanulja meg, amit még nem tud. A suttogás egyre hangosabbá és hangosabbá válik, mígnem már nem tudja tovább tagadni.
„Inaaaannnaa!” - szólítja a hang.
Inanna úgy dönt, hogy elindul az Alvilágba. Túl sokáig élt kényelemben és kiszámíthatóságban, talán itt az ideje, hogy lássa, amit még nem látott, hogy megtapasztalja, amit még nem tapasztalt, és hogy megtanulja, amit még nem tud.
Szolgája, Ninshubur segítségével felkészül az utazásra. Fején az ég koronájával, nyakában a nyakláncával, karkötőiben, aranygyűrűiben, páncél mellvértjében és vastag, királyi köpenyében ékeskedve útnak indul.
Ninshubur nagyon aggódik, és próbálja lebeszélni róla szeretett királynéját. Hiszen senki sem megy önszántából az Alvilágba, és senki nem tér vissza onnan változatlanul. Azok, akik megpróbálták, ritkán jönnek ki élve. Inanna elhatározza, hogy mindenképpen elmegy. Nishuburra néz:
"Ninshubur, hűséges barátom, ezt meg kell tennem. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de mennem kell. Megvárod a visszatérésemet, és ha 3 nap elteltével nem térek vissza, döngesd meg a dobokat, gyűjtsd össze a népemet és mondd el nekik, mi történt velem. Ekkor menj a vénekhez, és kérd meg őket, hogy hozzanak vissza. Megteszed ezt nekem?"
Ereshkigal Alvilágában hét kapu vezet a palotájához. Amikor Ereshkigal tudomást szerez Inanna érkezéséről, megparancsolja, hogy reteszeljék le őket. Ahhoz, hogy Inanna elérje a palotát, Ereshkigal követeli, hogy Inanna áldozatok sorozatán át haladva nyissa ki a kapukat.
Az első kapunál Inanna óvatosan bekopogtat. A kapuőr megkérdezi:
„Ki vagy te, és miért jöttél?”.
"A nevem Inanna, az Ég és a Föld királynője. Kérlek, engedj be. Azért jöttem, hogy lássam, amit még nem láttam, hogy megtapasztaljam, amit még nem tapasztaltam, és hogy megtanuljam, amit még nem tudok."
A kapuőr csak akkor nyitja ki a kaput, ha átadja a koronáját. Királyi koronájáról lemondani olyan érzés, mintha egy kis erejét is feladná. Koronája nehezen megszerzett királyi jogának, hatalmának és befolyásának szimbóluma. De itt, az alvilágban nincs joga, hatalma, vagy befolyása. Vonakodva adja oda a koronát, és a következő kapuhoz lép.
A második kapunál Inanna felemelkedik és kopogtat.
"A nevem Inanna, az Ég és a Föld királynője. Azért jöttem, hogy lássam, amit még nem láttam, hogy megtapasztaljam, amit még nem tapasztaltam, és hogy megtanuljam, amit még nem tudok."
Ennél a kapunál arra kérik, hogy adja át a karkötőjét is. Inanna ismét beleegyezik.
A harmadik kapunál Inanna tétován kopogtat, vajon ezúttal mit kérnek majd tőle?
„A nevem Innana, azért jöttem, hogy lássam, amit még nem láttam, hogy megtapasztaljam, amit még nem tapasztaltam, és hogy megtanuljam, amit még nem tudok”.
Itt a nyakláncát kérik, és ő ismét átadja. Ahogy továbbhalad a kapukon keresztül, világossá válik számára, hogy a cél az, hogy minden ékességét vegye le, amivel ideérkezett. Ez apránként egyre gyengébbé és gyengébbé teszi őt. Egyre sebezhetőbbnek érzi magát, a hatodik kapu előtt bizonytalanul kopogtat.
"A nevem Inanna. És... alig emlékszem, hogy miért jöttem ide..."
Kérés nélkül megfosztják a mellvértjétől, ő pedig felkiált. A szíve most védtelen, és a mellvért nélkül sebezhető. Egy pillanatig azon töpreng, hogy folytassa-e az utat tovább. Ahogy visszanéz oda, ahonnan jött, látja, hogy az az ösvény eltűnt. Nincs más választása, mint folytatni az utat.
Ahogy egyre lejjebb ereszkedik, a labirintus falai egyre jobban bezárulnak körülötte, köpenyét húzza-vonja az egyenetlen, iszapos talajon. Már négykézláb jár, miközben a lábát és a tenyerét is megsebesíti. Az út nehezebb, mint várta. Elkezd azon tűnődni, hogy miért is tette ezt, mi értelme van ennek a sok szenvedésnek?
Végül Inanna eléri az utolsó és végső kaput. Óvatosan megkocogtatja az ajtót:
"Hahó? Itt vagyok... és... ez minden."
Ennél a kapunál arra kérik, hogy adja le az utolsó ruhadarabját, a királyi köpenyét. Most már teljesen meztelen és kiszolgáltatott, nincs mivel eltakarnia magát.
Inanna meztelenül és legyőzötten lép be az utolsó kapun. Mélyen meghajolva megy be Ereshkigal tróntermébe, és ahogy elindul a trón felé, Ereshkigal a Halál Szemével néz le rá. Ebben a pillanatban Inanna meghal. Ezután három napig egy kampóra akasztva hagyja lógni testvére holttestét.
Eközben Ninshubur izgatottan várja Inanna érkezését. A 3. napon Ninshubur azt teszi, amit Inanna mondott neki. Megüti a dobokat, és tájékoztatja a népet, hogy királynőjük leszállt az Alvilágba. A vének az alvilágba sietnek, hogy megmentsék Inannát. Könnyedén jutnak át minden kapun, és a kampón lógva találják királynőjük holttestét, ami már oszlásnak indult. A rémülettől zihálnak, rángatják a testet, és megpróbálják visszahozni az életbe, a Felsővilágból származó erőteljes kövekkel, kristályokkal és drágakövekkel. De úgy tűnik, itt semmi sem működik. Végül Ereshkigal, aki a sötétben ült és nézte az eseményeket, úgy dönt, hogy közbelép. Odamegy testvéréhez, és átadja neki az élet vizét, amely képes feltámasztani a halottakat.
Mindenki hátradől és vár. Inanna lassan életre kel, miközben Ereshkigal visszavonul a sötétségbe. Amikor Inanna távozni készül, az alvilág őrei megállítják. Elmehet, de csak egy feltétellel: hátra kell hagynia valakit, vagy valami értékeset. De mit? Azon tűnődik, vajon örökre az Alvilágban marad-e. A vének azt mondják neki, hogy a népnek szüksége van rá, vissza kell térnie. Sokáig gondolkodik, hogy mit hagyjon hátra, és végül úgy dönt, hogy feláldozza a férjét, Dumuzit.
Látta, amit még soha nem látott, megtapasztalta, amit még soha nem tapasztalt, és megtanulta, amit nem tudott.
Szeretettel,
Magdi
Kép: saját kollázs
Felhasznált irodalom: Kimberly Hetherington - The Descent of Innana: Heroine’s Journey