Mire tanított a retrográd Mars a Rákban?
Február 24-én a Rákban hátráló Mars befejezi retrográd mozgását és direktbe fordul.
A Mars általában nem érzi magát komfortosan a Rák jegyében, mivel itt az érzelmek és a belső biztonság témái keverednek a Mars harcias, cselekvő energiájával, és a retrográd Mars méginkább mélyíti ezt az energiát, ami érzelmi feszültségeket, vagy múltbeli konfliktusok, családi témák újbóli felszínre kerülését, feldolgozását hozhatja. Tavaly december végén az Oroszlán jegyében indult el visszafelé, majd idén január 6-án merült bele ismét a Rák érzelmes vizeibe, ahol április 18-ig marad.
❓Valamilyen érzelmi, vagy családi, múltbeli téma tért vissza?
❓Esetleg lezáratlan konfliktusokkal, belső harcokkal kellett szembenézned?
❓Úgy érezted, hogy nem tudsz haladni, hanem inkább egyfajta látszólagos mozdulatlanságba rekedtél, ahol visszatekintettél és belső munkát folytattál?
Sokan úgy gondolják, hogy önismereti úton járni, vagy önfejlesztéssel foglalkozni az azt jelenti, hogy ahogy egyre tudatosabbá válunk, azzal majd egyenes arányban csökkennek a "rossz" és nehéz érzések, és végül egy állandó kiegyensúlyozott állapot lesz a végeredmény, amiben nincsenek hullámzások és végre megérkezik a világbéke. Ez véleményem szerint kb. olyan mint a közösségi médiában posztolgatott filteres és filter nélküli képek esete, azaz álomkép vs. realitás. Mert a valóság az, hogy az érzelmi kapacitásunk növekedése, érése révén egyre több tudattalan motivációnkkal, dinamikánkkal és elfojtott vágyunkkal és illúziónkkal leszünk képesek szembesülni ezen az úton. Ahol kiderülhet, hogy az érzelmeink nem ellenünk vannak, hanem egyszerűen csak azért léteznek, hogy átérezzük, megéljük őket.
A kollektív tudat sokszor azt sugallja, hogy a stabil ember az, aki nem ingadozik, nem érez szélsőséges dolgokat és mindig „kiegyensúlyozott”. De valójában a valódi stabilitás nem az érzelmek hiánya – hanem az a tér, amelyben ezek az érzelmek szabadon áramolhatnak anélkül, hogy magukkal sodornának.
A stabilitás nem az érzelmek kizárása, hanem a velük való együttáramlás.
〰️ Nem attól vagy stabil, hogy nem érzed a szomorúságot – hanem attól, hogy tudod, hogy a szomorúság is csak egy érzés, ami áthalad rajtad
〰️ Nem attól vagy erős, hogy nem érzel dühöt – hanem attól, hogy a düh nem ural le, hanem te uralod azt
〰️ Nem attól vagy jól, hogy soha nincs veszteséged – hanem attól, hogy tudod, hogy a veszteség is az élet része, és te akkor is önmagad maradsz
Ez egy olyan szemléletváltást hozhat, ami azt jelenti, hogy:
✨ Nem kell félned az érzelmeidtől
✨ Nem kell félned attól, hogy egy nap „rosszul érzed magad”, mert ettől még nem veszíted el önmagad
✨ Te vagy az az állandó tér, amelyben minden változhat – és ez a valódi stabilitás
Rák Marssal az aszcendensemen születtem, mondhatni elég közelről ismerem ezt az energiát és működését, viszont ez a mostani retrográd számomra igazi mester tanító volt, hisz a 12-es házam került terítékre. A Mars korábban 1992-1993-ban és 2007-2008-ban volt retrográd a Rákban. Mind a két alkalommal meghatározó életeseményeim kötődnek ezekhez az időszakokhoz. Hogy nekem mit tanított, mit hozott most?
Egészen mostanáig "elhittem", hogy a segítőknek, tanítóknak mindig „készen kell lenniük”, de ez egy tévedés, egy illúzió, amit ha racionálisan tudtam is, hogy ez nem így van, de mégis élt bennem egy irreális kép erről mélyen odabent. Holott a kihívások, a nehézségek természetes velejárói ennek az útnak is, amik folyton formálnak és alakítanak. A saját sebezhetőségemet gyakran gyengeségként éltem meg, mert azt tanultam, hogy erősnek lenni egyenlő azzal, hogy nem mutatom a bizonytalanságot, a fájdalmat, vagy a belső vívódásokat. De valójában az igazi erő ott kezdődik, amikor már nem kell elrejtenem magam, és önmagam elől se ezeket az érzéseket.
🤗 A sebezhetőség az, amikor vállaljuk a saját igazságunkat – akkor is, ha ezzel kockázatot vállalunk
🤗 A sebezhetőség az, amikor nem zárjuk be magunkat egy páncélba, hanem megengedjük, hogy az élet valóban megérintsen minket
🤗 A sebezhetőség az, amikor merünk kapcsolódni másokkal maszkok nélkül, őszintén, és ezáltal igazi mélységeket is megélünk
A Marsot sokan csak a harccal, a küzdelemmel, az előretöréssel azonosítják – de amikor retrográd, akkor megmutatja, hogy a valódi erő nem mindig a kontrollról, vagy a dominanciáról szól. A Mars nem csak a Kos ura, hanem a Skorpió ősi uralkodója is. Ezáltal képes alászállni az alvilágba, hogy kincseket hozzon a felszínre.
Az gondolom, hogy mivel a Skorpió a víz elem egy másik minősége, így a retrográd Mars a Rákban a halál témáját is mozgatja. Nagyon fontos az is, hogy teret merjünk engedni annak a fájdalmunknak, amikor egy vágyat, egy illúziót engedünk el, mert ez is egyfajta "halál" és sokan ennek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, és mint valami érzelmi vödörben ezek csak gyűlnek, aztán kiborulnak, és csak az utolsó cseppre koncentrálunk, holott már az első is elég fájdalmas volt.
A halál és a gyász nem csak fizikai értelemben létezik – az életünk során számtalan kis halált élünk meg:
💀 Egy kapcsolat, ami nem működik, és el kell engedni
💀 Egy vágy, ami nem teljesült be
💀 Egy illúzió, amiről kiderül, hogy nem volt valóságos
💀 Egy régi énünk, aki már nem mi vagyunk
De a társadalom nem tanított meg minket gyászolni ezeket. Megtanultuk, hogy „haladj tovább”, „ne rágódj rajta”, „nincs miért szomorkodni” – és ezért sokan nem engedünk teret ennek a fájdalomnak, hanem elraktározzuk, elfojtjuk, mintha nem lenne jelentősége.
Minden elvesztés gyászfolyamatot indít el – és ha ezt nem engedjük meg magunknak, akkor ezek az érzések bennünk rekednek.
💔 Ha nem tudunk tudatosan elgyászolni valamit, akkor később egy másik helyzetben, egy másik veszteségnél mindez fel elő fog törni.
💔 Akkor lesz az a bizonyos utolsó csepp – és az ember azt hiszi, hogy csak az fáj, pedig valójában az összes elfojtott érzés egyszerre szakadt fel.
Ezért fontos tudatosítani, hogy az első csepp is számít. Az első fájdalom, az első veszteség, az első felismerés, hogy valami már nem a miénk. Ha ezt megengedjük magunknak, akkor nem kell telepakolnunk azt az érzelmi vödröt, ami végül úgyis ki fog borulni idővel.
A Mars a cselekvő erő, a „menj előre, küzdj, győzz” archetípusa. De retrográd mozgásban nem lehet csak úgy előre rohanni – vissza kell nézni, el kell ismerni a veszteségeket, a fájdalmakat, és azt, hogy az erő nem mindig azt jelenti, hogy nem érzel fájdalmat – hanem azt, hogy mersz vele szembenézni.
🔥 A valódi erő az, ha nem félsz meggyászolni azt, amit el kell engedni. Mert ha tudatosan megéled a gyászt, akkor a veszteség nem teher lesz, hanem transzformáció.
🖤 Ha nem akarunk gyászolni, akkor igazából a sebezhetőségünktől félünk.
🖤 Ha elfojtjuk a gyászt, azzal azt mondjuk magunknak, hogy "nem engedhetem meg magamnak, hogy érezzek." De amikor megengedjük a gyászt, akkor valójában megengedjük magunknak azt is, hogy emberiek legyünk, hogy sebezhetőek legyünk – és ez az igazi erő.
Amikor valaki azt mondja, „nem akarok ebbe belemenni, mert akkor szétesek”, akkor valójában azt mondja:
„Félek attól, hogy ha egyszer megengedem ezt az érzést, akkor nem tudom, hol lesz a vége.”
„Félek, hogy ha elengedek valamit, akkor nem marad semmim.”
„Félek, hogy ha kimondom, hogy fáj, akkor gyenge vagyok.”
‼️ De ez nem igaz. A valóság az, hogy:
🍂 A gyász nem szétesés, hanem az élet természetes ritmusa.
✨ A veszteség nem ürességet hagy maga után, hanem teret ad valami újnak.
💪🏼 Az érzelmek megengedése nem gyengeség, hanem bátorság.
És ami a legérdekesebb: amikor engedjük, hogy ezek az érzések átfolyjanak rajtunk, akkor nem leszünk kisebbek – hanem nagyobbak, teljesebbek és szabadabbak.
Nem az tesz erőssé, ha nem érzel fájdalmat. Hanem az, ha mersz érezni, és hagyod, hogy az élet minden árnyalata megérintsen – mert ettől leszel igazán élő.
Magdi
Kép: saját kollázs